Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Vámos Éva Katalin: Horváth Árpád (1907–1990), a hazai technikatörténeti ismeretterjesztés nagy egyénisége

nyolcvanas évek közepe óta kezdte ezt a megközelítést elismerni, ő azonban már három évtizede egységben tekintette a technikatörténetet és a hadtörténetet. Ha életrajzából nem is tudnánk, írásaiból is meg lehet érezni a tudatos és kedves tanár egyéniségét. Soha nem hagyja olvasóját egy idegen szóval vagy egy nem egészen közismert fogalommal magára. Mindig ott van egy zárójel, vagy egy mellékmondat, amely úgy igazít el, hogy nem szégyelljük tudatlanságunkat. Önéletírásában például említi, hogy Alex Reti „a Norwalkban lévő csodálatos Bundy Libraryban dolgozott (Bern Dibner villamossági gyáros és lelkes tudománytörténész alapította a könyvtárat)". Ezen hatalmas ismeretterjesztő munkásság mögött rögös életút áll. Dr. Horváth Árpád 1907. augusztus 3-án született Győrött. Édesapja Horváth Lajos győri fiákeres volt. Mire fia egyetemre került, megtanult autót vezetni és Győr egyik első taxisa lett. A szülői házban Horváth Árpádot és egyetlen testvérét nagy szeretettel és sok bölcsességgel, de igen szerény anyagi körülmények között nevelték. Ebben a családban megértették azt is, hogy a technika iránti vonzalma miatt egyidőre megszakította gimnáziumi tanulmányait és inasnak állt. A vargabetű a felsőkereskedelmi iskolában folytatódott. Végül mégis eljutott az érettségiig a győri Bencés Gimnáziumban. Ebben az iskolában tanára, Ferenczy Viktor (1894-1953) volt rá nagy hatással. Itt találkozott először Jedlik Ányos fizikai eszközeivel. Jedlik életét többször Is megírta, ez Győrhöz való kötődésének egy fontos eleme lett. Gyermekkori győri emlékei között sokszor szerepel az egykori győri Katonaréten (ma Bem tér) a Parseval hadiléghajó látványa, a győri malmok, vasúti mozdonyok és gépműhelyek, cséplőgépek, traktorok, autók, szivattyútelepek, szikratávíró állomás és még számos technikai alkotás. Útja mégsem a Műegyetemre vezetett. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Tudományegyetem tanárképzőjében kémia — áruismeret — földrajz szakon végezte. Egyetemi évei alatt hol kollégiumban, hol albérletben lakott, de Budapest minden szellemi kihívását elfogadta. Egy életen át sajnálta, hogy anyagi okok miatt az ötödéves tanári gyakorlatot már ismét Győrben töltötte. Tanári diplomájának megszerzése után a győri Vegyvizsgáló Állomáson mint gyakornok igen jól érezte magát, vonzották a kísérletek, de mivel kinevezést nem remélhetett, végül mégis vállalta a győri Női Felsőkereskedelmi Iskolában az óraadó tanári állást. Emellett is visszajárt a Vegyvizsgálóba kísérletezni, de az első világháború utáni korszak nehéz elhelyezkedési viszonyai miatt gyakorlatiasabb ismeretek megszerzésére is törekedett. Textilipari technikusi képesítést szerzett, majd ezzel a Grab-féle műbőrgyárban kapott végre egyszer jól fizetett állást. Az iskolához azonban továbbra is kötődött, mivel későbbi feleségót ott ismerte meg. 1940-ben házasodtak össze. Felesége unszolására 1941 -ben Budapesten megszerezte a műszaki doktorátust. A háború alatt Budapesté hívták az Iparügyi Minisztériumba. Ezen időszak alatt fáradságos ós Izgalmas kétlaki