Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Terplán Zénó: Megemlékezés Zelovich Kornél (1869–1935) professzorról

egyéniségének leginkább megfelelt, melyet 1914-ben elfoglalt, úgy szervezték meg, hogy az ne csupán vasúttechnikai, hanem gazdaságtechnikai tanszék is legyen, amelynek anyagát ő a megadott keretek között részletesen és modern értelemben kidolgozta". Kinevezése előtt 13 nappal hagyta jóvá az uralkodó a József Műegyetemen felállítandó közgazdasági osztályt, amelyen belül már oklevelet szerzett mérnökök 2 féléves továbbtanulással a közgazdasági mérnöki cím viselésére váltak jogossá. Zelovlch Kornélban a műegyetem megtalálta a megfelelő professzort ezeknek a közgazdasági mérnököknek a képzésére. Természetesnek tűnt akkor, hogy ő legyen az új osztály alapító dékánja (1914-17), amely tisztséget ugyancsak mindenki megelégedésére látta el a nehéz háborús évek alatt. Ennek a jó munkának lehetett egyenes következménye, hogy 1921-23 közötti időtartamra őt választották meg a József Műegyetem rektorává, és 1921-ben az MTA is levelező taggá választotta őt, amit 7 év múlva a rendes tagság követett. Ezek az évek ugyancsak nehéz Időszaknak minősíthetők, amikor a József Műegyetemet a megcsonkult ország leromlott gazdasági viszonyai között kellett vezetnie. Jellemzésül ,A magyar tudományos munka válsága" című, a Gyáriparosok Országos Szövetségében (GYOSZ-ban) elhangzott beszédéből idézek: „Nyilvánvaló, hogy a nemzet szellemi gazdaságának is van kereskedelmi mórlege, és ha a nemzet élni és fejlődni akar, annak a kereskedelmi mérlegnek nem szabad passzívnak lennie. A nemzeti kultúra terén is termelni kell, ós ha nem produkálunk eleget és megfelelőt, itt is bekövetkezhetik a válság. És ez a válság az anyagi téren még súlyosabbat von maga után". Rektorként megalapította a Műegyetem Barátainak Szövetségét, amelyet a következő gondolattal indított munkára: „Nem jó magyar az, aki dicső múltnak tetteiben nem lát utánozásra méltó példát; aki a sivár jelenben a köz érdekében nem talál teendőt, és aki a feltámadást jelentő jövőért nem akar áldozatot hozni". Természetesnek tekinthető, hogy akadémiai székfoglalója témájául a vasutak üzemi költségeinek elemzését választotta, amely nyomtatásban Is megjelent 1923-ban. Az 1931-ben írt ,A nagyvárosok közlekedése" című tanulmányát az MTA Chorin Ferenc-emlékéremmel és jutalomdíjjal ismerte el. Külön elismerés illeti azt a törekvését, amellyel kiválóbb tanítványainak szemináriumi szereplését közzé tette a „Technika" hasábjain, a „Műegyetem közlekedési és vasútépítési szemináriumának közleményei" címen 1934-36 között, vagyis a gondosan előkészített közlemények a halálát követően is folytatódtak egy Ideig. Számos tanulmánya közül talán a legfontosabb éppen a századiknak felsorolt „Budapest közlekedése" című lett, amely második akadémiai szókfoglalójának volt a kinyomtatott szövege 1934-ben.