Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

volt köszönhető, hogy adósság nélkül jutottunk túl a nehézségeken! Erre a 11 évre esett hat gyerek születése és kettőnek a halála. Még azt is meg kell említenem hangsúlyosan, hogy legerősebb támaszom, kedves Mechwart barátom ezalatt súlyos tífuszban (Unterleibtyphus) megbete­gedett, akit megint tulajdonképpen kedves feleségem gyógyított meg fáradha­tatlan és szorgos ápolással. Ezért Doris sógornőjét tekintette joggal élete megmen­tőjének. Ugyanakkor a Ganz-vállalat olyan fejlődésnek indult, amely meghaladta alapí­tójának legmerészebb elképzelését, de tulajdonképpen mindez feje fölé nőtt. Ennek alapja a már említett kéregöntésű (koklllás) vasúti kocsikerékgyártás volt, amely a Ganz nevet a vasúti világban Ismertté, híressé tette. Maga Ganz tapasztalt és rátermett öntő volt, és egy teljesen új, önálló eljárást vezetett be az ilyen kerekek előállításában, az előnyös koklllaöntóssel, amelyet szabadalmaztatott, vállalatát tulajdonképpen már az 1847/48-as években beindította, éspedig elő­ször kis tégelykemencóivel, majd folytatta öreg vaslemezekből készített kúpoló kemencével, amelyhez a fúvót a szomszédos kaszárnya katonaságától egy Gög­gelwerk-kel (?) hajtatta. Kezdetben az osztrák államvasutak számára műhelyalkatrészeket öntött, 1848­ban ágyúgolyókat is a honvédség számára, hol az osztrákok, hol a magyarok számára Kossuth Lajos kívánságára. Ez a váltakozó vásárlókör csaknem az életébe került, hiszen hosszabb ideig börtönbe zárták, és halálra is ítélték. Az udvarnál befolyásos gr. Széchenyi mentette meg. Ezután nyílván elment a kedve ezektől a gyártmányoktól, és az akkori osztrák vasútigazgatóhoz, Schimbke-hez fordult, hogy kéregöntésű vasúti kerekeket állíthasson elő. A fejlődós a következő adatokkal jellemezhető: az első 14 évben 100 ezer kocsikerék készült, majd újabb 100 ezerhez már csak 4 év ós a harmadikhoz alig 3 év kellett. Az egy kúpolókemencéből már kilenc kellett, és az egyműhelyes gyárból 5 lett. Németország megnövekedett megrendelései miatt először Ratibor gyárát vették meg lányvállalatkónt, aztán építették meg a pesti nagy-gyárat a Kőbányai úton, majd Metzenseifen-ben (?) a nagyolvasztó megvásárlására került sor, ezután a Leobersdorf-beli gyáregység, végül egy milánói filialé következett. Mindezeket a fejlődésszakaszokat megéltem. 1867. decemberében meghalt a Ganz-művek alapítója öngyilkosság követ­keztében. Duna-parti nagyszerű palotájának 3. emeletéről ugrott le. A világ szá­mára a tettekkel gazdag élet ilyen befejezése ma is rejtély. Számomra nem! Az a szomorú tény, hogy rövid idő alatt hárman testvérei közül (mindhárman 45-55 évesen) elmebetegek lettek, köztük Konrád öccsét Thonbergben (Lipcse mellett) kényszerzubbonyban is látnia kellett, amely számára is hasonló sorsot sejtetett. Ehhez még hozzávehető, hogy már régóta küszködött azzal a gonddal: a külön­böző vasúttársaságokkal kötött hosszútávú jótállásoknak majd nem tud eleget

Next

/
Oldalképek
Tartalom