Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

Emil hat évig élt. Mindkettőjüket a vízivárosi temetőben temettük el. Nagy volt a veszteségünk, mert Emil tehetséges ós szeretreméltó volt, emlékét nem tudtuk elfelejteni. 1864-ben második lányunk, Anna született. Emil halálát követően megint lakást váltottunk, és Buda belsejében laktunk. Mielőtt folytatnám a további eseményeket, azt a tényt szeretném rögzíteni, hogy ebben a házban szeretett feleségem két testvére, éspedig a későbbi Tscheuke igazgató felesége, továbbá Mechwart akkori felesége jegyezték el magukat. Sok száz vidám óra mellett, amelyet ebben a lakásban jó barátok körében átéltünk, akadt néhány ijedtségünk is: egyszer egy szemtelen betörés következtében, egy más alkalommal egy éjjel keletkezett tűz következtében, amely csak nehezen volt megfékezhető. Új lakásunk a Donáti utcában volt, amelynek I. emelet magasságában szép és viszonylag nagy kertje is volt. Kb. 8 éven át laktunk itt, ahol felejthetetlen megboldogult Július, továbbá két másik fiúnk: Bernhard és Frltz született, dátum szerint: Július 1866. május 28-án, Bernhard 1867. december 21-én és Frltz 1869. január 28-án. Amikor 1858 augusztusában beléptem Ganz Ábrahám úr öntödéjébe, a munkások száma kb. 40 fő volt, éspedig néhány lakatoson és az egyetlen kovácson kívül a többlek öntők és segédmunkások voltak. Ganz úr — aki feleségével és három sógornőjével közös háztartásban ólt — 3 szobás szerény lakásban lakott, amely nem volt különb egy jó szakmunkás mai lakásigényénél. Első munkám ebben a ma már világhírű gyárban egy gépműhely kialakítása volt. Ehhez az öntöde-közeli néhány kis ház vásárlására és lebontására volt szükség. Még ma is csodálkozom, hogy a szerény körülmények között élő és az otthonról örökölt takarékos Ganz urat hogyan sikerült rávennem erre a kockázatra. Végülis egyetlen éven belül tágas és világos műhelyünk volt, amelynek gépeit egy kis dugattyús gőzgép (használtan vásárolva) lökésszerűen és kalapálva hajtotta. Ekkor terveztem a kereszteződő sínek csúcsbetótót, amelyet Ganz úr szabadalmaztatott. Régebben a keresztezésl csúcsbetóteket síndarabokból állították össze. Ez az új kéregöntéssel egy darabból állt, amely minden kereszteződés mintájául szolgált, ós ma öntöttvasból milliószámra használják a világ vasútai. Egyáltalán ottani működésem első pár évei a rajztábla mellett múltak el, mialatt a vas-magasépítmények viszonylag merész terveit készítettem el. Mivel ezek előállítása nagy térfogatot igényelt, további területeket kellett vásárolni, ós Ganz úrnak savanyú arccal kellett a beleegyezését adnia mind újabb terjeszkedésekhez ós beruházásokhoz. Hogy mennyire nehéz helyzetbe kerültem, az akkori főnököm jellemével magyarázható. Gyakran féltem is, hiszen sokoldalú műszaki Igénybevételem mellett intéznem kellett az egész levelezést a mindig számos vasúti igazgatóságokkal. Ekkor támaszt találtam fiatal barátomban, Mechwart Andrásban, akit már Nürnbergben értékelni és szeretni megtanultam, amely tá-