Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

gyárból, a kocsikat tengelyekkel Németországból (Nürnbergből) szállíttatta. Ezzel a törvénynek egy fricskát adott, hogy az osztrák konkurenciát kikapcsolja. Amikor a törvényt készítették, abból Indultak kl, hogy az csak a lovaskocsikra és szánkókra érvényes, hogy ez legyen a minta az osztrák kocsigyártóknak, ós még nem gondolhattak a vasúti vagonokra stb. Nem sokkal ezután a manőverezés után ismertté vált, hogy az osztrák kereskedelmi kamara vette kezébe az ügyet, és indítottak pert a Cramer-Klett-féle gyár ellen. Cramer úr azonban (akinek a kezében volt már a kereskedelmi miniszter írásos beleegyező nyilatkozata) szembeszállt az Igaza alapján, és a főügyben kedvező döntés született. Szerénytelenség nélkül állíthatom szerepemet, hogy ebben az ingadozó perben a főkórdésben kedvezően alakultak a dolgok. A per elvesztésének esélye nagy volt, mert a pénzügyminisztérium azt kérte a vállalattól, hogy a vagontestet válasszák el a kerekektől és a tengelyektől, és akkor a fából készült kocsiváz vámmentes marad. Ellenben minden, ami a kocsiszekrény alatt van és a kerekekkel kapcsolatos (pl. a kovácsolt, gyalult és esztergált alkatrészek) vámolás alá esik, amellyel az egész történet még többe került volna, mint a kész kocsik vámtétele. Ez azonban lehetetlen lett volna; személyes érdemem lett, hogy másképpen alakultak a dolgok. Az viszont, hogy két osztrák minisztérium között ilyen bonyolult folyamat zajlott le, annak Idején sok időmbe került, érthető ezek után: a 6 hétből 11 hónap lett. Ezalatt a hosszú idő alatt egy vigasztalan magyar fészekben kellett lennem, ahol szinte senki sem tudott németül; sok szabad időmet arra használtam, hogy sűrűn utaztam Pest-Budára. Ott Ismerkedtem össze Ábrahám Ganz úrral (aki a svájci Embrachban — Zürich kantonban — született), akinek családjával is, öntödéjével Is megismerkedtem. Amint már említettem, a Ganz-gyár szállította a kéregöntésű szabadalmaztatott vasúti kocsikerekeket a Cramer-Klett-gyár szállította vagonokhoz a Tisza-vasúthoz. Ganz úr nagyon okos, bölcs ember volt jó gyakorlati érzékkel, pedig egyszerű öntő-előképzettsége volt csupán falusi elemi iskolázottsággal. Mivel Ganz más vasutakkal is kapcsolatba akart kerülni és mivel sok szabadidőm volt, engem bízott meg azzal a nehéz feladattal, hogy a levelezést ezekkel a vállalatokkal elvégezzem. Érdekes módon a levelekre a legtöbb vállalat kedvező választ adott. Az a körülmény, hogy annak idején Erfurt a középnémet vasútszövetség központja volt, és ott alkalmam volt meghatározó személyiségekkel a vasútvezetőségben összeismerkedni, sok esetben előnyt jelentett számomra, pl. Ganz úr ezért ajánlotta fel az ő gyárával a szorosabb kapcsolatot. Csak az gondolkodtatta el, hogy von Cramer úr nehogy megharagudjék kiválásomért, hiszen ő volt az egyik legnagyobb megrendelője. Miután a kedves feleségem és a szívélyes gyermekünk iránti vágy bennem egyre fokozódott, ugyanakkor a terhes per befejezése egyre kitolódott, ezért a Ganz-családbeli látogatásaim során egyre gyakrabban panaszkodtam a cigány-