Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Lénárd Fülöp magyarságához

laszolhatónak tartom-e. Mert a kérdés jogossága még nem hozza szükségképpen magával megválaszolhatóságát is. Ráadásul Lénárd Fülöp esete az egyik legkomplikáltabb és legérzékenyebb az összes lehetséges között. Afféle állatorvosi ló. Éppen ezért az ő esetében talán a legkevésbé tartanám szerencsésnek általánosan megkérdezni, melyik nációhoz tartozott is voltaképpen. Külön bonyolítja a kérdést, hogy a tudomány egyik abszolút persona non gratajával van dolgunk. Nobel-díjas, kitűnő kísérleti fizikus létére a náci eszmék őszinte, nem karrierista, nem opportunista híve volt. Ma már remélhetőleg marginális jelentőségű csoportocskák kivételével talán senki nem szeretné a magáénak perelni. Magyarország sem. Ilyen esetekben a tudományos kiválóság büszkeségét, úgy látszik elnyomja a szégyen, ez utóbbi pedig a tárgyilagosságot. Lénárd Pozsonyban nevelkedett, és ez, kellő rigorozitás esetén már önmagában Is elbizonytalanít. A városban minimum három nezetisóg élt: magyar, német, szlovák. Ráadásul magának a városnak is változott a státusza. Magyarországhoz, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, később Szlovákiához, illetve Csehszlovákiához, és volt olyan időszak is, amikor az egész térség német dominancia alá került. Ráadaásul Lénárd életének messze nagyobb részét töltötte Németországban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a német übermensch náci koncepcióját ültette át a fizikába, hogy megalapította a deutsche Physik mozgalmat, és ezen méltányolhatatlan Ideológia, és nem kevésbé elrettentő politikai meggondolások alapján kiátkozta az egész modern elméleti fizikát, mégpedig mint a németségtől idegen eretnekséget, igazán elegendő okot érezhetünk arra, hogy átengedjük Lénárd birtoklásának büszkeségét a németeknek, még akkor is, ha tények bizonyítják a magyar tudományos élethez fűződő szoros kapcsolatát Is. Csakhogy mindez nem elég Indok, mégha érthető Is. Ha már az ember arra a kínos feladatra vállalkozik, hogy megpróbálja Lénárd nemzetiségét meghatározni, célszerű explicitté tenni szempontjait. A jogos felháborodás valaki ellen, nem indokolja és reméljük nem is indokohatja, hogy egyszerűen kizárjuk a magyarok sorából. Az olyan elmélkedést, amely nem tárja fel a nemzeti besorolásra vonatkozó kritériumait, csupán homályos intuitív fogalmakkal operál, nem lehet mérlegelni, sem vitatni. Csupán azt lehet megállapítani, ő így érzi, én esetleg másképp. Éppen ez az az órvelésmód, ami elfogadhatatlan, mert érzelmi közösségre apellál, ahelyett, hogy érvelne. Szükség lenne talán valamilyen indikátorokra, amelyek önmagukban is védhetőek, és alkalmasak arra, hogy az adott esetre, most éppen Lénárd Fülöpére vonatkoztatva jelezzék, az illető eleget tesz-e a besorolás kívánalmainak vagy nem. így egyrészt érvelni lehetne magukkal az indikátorokkal szemben, másrészt az adott esetre való alkalmazhatóságukkal szemben. Feltéve, hogy valaki nem ért egyet velük. Anélkül, hogy egy rövid hozzászólás keretében kísérletet tennék egy ilyen indikátor rendszer felvázolására, jelezni szeretném, hogy még a besorolandó