Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Šarudyová, Mária: A vaskohászat technikai fejlődése a mai Szlovákia területén, az 1867–1918. években

vasművek felállítását, ugyanakkor megteremtette a vasérc-kiszállítás és a sziléziai konkurens termékek behozatalának feltételeit is, amelyből a külföldi vállalkozók nagy hasznokat vágtak zsebre. A Ruttka-Zólyom-Losonc (Vrútky-Zvolen-Lucenec) vasútvonal megépítése indokolta egy új lemezgyár felállítását Zólyomban. Az 1867 utáni vasútépítés pedig lehetővé tette az ásványiszén alapon álló gáznemű tüzelőanyag bevezetését: ez alapfeltételét képezte a martinkemecékben való acélgyártásnak. A terület vaskohászatának fejlesztését 1867 után hátrányosan befolyásolta a szakemberhiány Is, ami számos kohászati üzem alacsony műszaki színvonalát eredményezte. A hetvenes években, de különösen az 1873. évi gazdasági válság után megindult a kisebb kohászati üzemek felszámolásának folyamata, részben a rossz szállítási lehetőségek, részben az elmaradt technológia, a nyersanyag beszerzésénél jelentkező nehézségek és tőkehiány miatt. Az elhúzódó válság megváltoztatta a kohászati termelés jellegét is. A nyolcvanas évekig felszámolták a legelmaradottabb kohászati üzemeket és létrejött a kohászati termelés jelentős koncentrációja (jelentős példa az Andrássy-féle nagyoivasztós nyersvasgyártó vállalkozás). A válság után kezdett kiszorulni a kézimunka a hámorokból, hogy helyét elfoglalja a gépi berendezésre támaszkodó nagyüzemi termelés. A fő hajtóerőt a gőzgép szolgáltatta, bár a vízierővel történő meghajtás még mindig érvényesült a nagyolvasztók légfúvóinál és a hengerművekben. A vaskohászati technológia elmaradottságát az alakítással előállított kohászati termékek kis mennyisége is bizonyítja. De az elmaradottságra vall a még üzemelő faszenes nagyolvasztók és a frissítő kemencék és hámorok aránylag nagy száma a kavarókemencékhez és hengersorokhoz viszonyítva. Egyes vasfinomító üzemek, mint a zólyombrézói, zólyomi és bikási (podbrezovai, zvoleni és bujakovói) a hetvenes évek végéig megelőzték a többi vasművet az új eljárások bevezetésében, a kavarás és hengerlés alkalmazásában. Figyelemre méltó eredményt értek el az egyes nagyolvasztók mellett működő öntödék is, amelyek magyarországi viszonylatban új eljárásokat fejlesztettek ki Korompán, Prakfalván ós Dernőn (Krompachyban, Prakovcón ós Drnaván). Általában az új gyártási eljárások csak lassan törtek utat. Műszaki előrelépés az 1867-1880 időszakban a nagyolvasztók méreteinek növelésében és a fúvógépek teljesítményének fokozásában jelentkezett. A vasfinomító üzemekben jelentős műszaki újításnak számíthatjuk a kemencék regeneratív tüzelésének bevezetését, gáznemű tüzelőanyaggal. Új hen-