Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Šarudyová, Mária: A vaskohászat technikai fejlődése a mai Szlovákia területén, az 1867–1918. években

Kokszot nagyobb mértékben a likéri 1884-ben, a korompai 1896-ban és a tiszolci (tisoveci) 1913-ban felállított kokszos nagyolvasztókban alkalmaztak. A XIX. század vége felé, a szénégetők nagyobb mérvű kivándorlása következtében, tovább növekvő faszénhiány egyes gömöri nagyolvasztóknál szükségessé tette az elegyhez való kokszadagolást is, bár erre a kohók, szerkezeti felépítésük következtében, nem voltak alkalmasak. Amint azt a likéri új vasmű példája igazolta, Szepességben és Gömörben egyedül a termelés központosítása segíthette elő a kokszra történő áttérést. A tüzelőanyag kérdése fontos szerepet játszott a vasfinomító üzemekben is. Itt a tüzelőanyag problémáját gázzal sikerült megoldani, ehhez a lendületet a Salgótarjánban folyó úttörő munkák adták. A vasfinomító üzemekben különösen pedig az állami zólyombrézói (podbrezovai) kavaróüzemekben jelentős kísérletek folytak olyan újfajta kavarókemencék és generátorok kifejlesztésére, amelyeknek kisebb volt a tüzelőanyag-fogyasztása, illetve amelyek hasznosítani tudták a hulladék hőt is. A zólyombrézói vasmű a magyarországi vasművek között az első helyen állt a különböző szénfajtáknak generátorokban történő gázosításával kapcsolatos kísérletek terén: ezeknek a célja a gáztüzelés hatásfokának növelése volt. A vaskohászat egészséges fejlődését Magyarország szlovákok lakta területén a vasúti hálózat hiánya is gátolta. A vizsgált időszakban a vasútépítés fontos feltétele volt a vaskohászat fejlődésének két szempontból is: először, mint szállítóeszköz, másodszor, mint a vastermókek nagy fogyasztója. A korabeli közlekedési politika nem elégítette ki a kohászati üzemeknek azt a követelését, hogy az első vasútvonalakat a vasgyártó területeken építsék meg. így a szlovák terület nem tudta kihasználni a történelmi Magyarországon az 1867-1873-as években megindult gyors vasútfejlesztés előnyeit. A gömöri, felsőgarami ós Garam menti kohászati területeknek nem volt vasúti összeköttetésük és ennek következtében nyersanyagproblómájuk megoldásához sem vehették igénybe a szállítás segítségét. A szénmedencékkel való vasúti összeköttetés hiányában keresendő annak oka, hogy pl. Gömör megyében, a vaskohászat központjában miért nem vezették be a Bessemer-fóle szólfrissítóses acélgyártást és miért nem vállalták az igényesebb hengerelt áruk előállítását annak ellenére, hogy a gömöri nyersvas besszemerelésre és más további kohászati feldolgozásra minőségileg alkalmas volt. A terület vaskohászatára nagy hatással volt a kassa-oderbergi (kosice-bohumini) vasútvonal megépítése 1872-ben, ezzel létrejött az összeköttetés az osztravai és karvini szénmedencékkel. Ez indokolta a korompai