Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

kultak ki, a betegség és a hozzátartozók elhalálozása azonban a társadalom egyes tagjait az elesettség állapotába sodorta, s az ilyenek a közösség szervezett segítségére támaszkodhattak csak. Ezt a segítséget szolgálta a társláda, úgy is mint közös pénztár és úgy is, mint társadalmi intézmény. A társláda nem volt helyi különlegesség és a szociális segítségnek csak a minimumát volt képes nyújtani. A gyerekeket pl. már 10 éves kortól munkaképesnek tekintette és a rászorultakat Is olyan alacsony juttatással segítette, amely azokat éppen csak az éhenhalástól mentette meg. Attól azonban mégiscsak megmentette, ami azért nem lebecsülendő eredmény, mert a korabeli társadalom más rétegeiben az ilyen jellegű intézményesített szociális támogatásnak még a csírái sem alakultak ki (9). A társláda maga is a szervezettségnek egyik megnyilvánulása volt, de a szervezettséget szolgálta az önkormányzati igazságszolgáltatás is, amely jegyzőkönyvezett tárgyalással és sokrétű ítélettel szabályozta a társadalmat (a büntetési listát lásd a táblázatban), és a község tagjainak még azt is megtiltotta, hogy fizetési helyről hazafelé menet a kocsmában kössenek ki (10). Büntetések fizetési jegyzéke Kabolapolyánán 1822-ben Munkahely elhagyásáért 1 Ft kr Nagyobb értékű lopásért 6 Ft kr Csúfolással okozott veszekedésért 1 Ft kr Verekedésért, fejenként 3 Ft kr Sérülést okozó verekedésért 12 Ft kr Botrányt okozó káromkodásért 6 Ft kr Munkahelyről egyszeri elcsavargásórt 12 kr Idegen segéd alkalmazásáért 2 Ft kr Hivatalos idézésre meg nem jelenésért 1 Ft kr Mise idő előtti elhagyásáért 20 kr Kisebb szerszámlopásért 3 Ft kr Lőfegyver eltulajdonításáért 12 Ft kr Kocsmai kártyázásért 30 kr Alaptalan bepanaszolásért 1 Ft kr Mind a megyei adminisztráció, mind a helyi vezetés ezekkel az intézkedésekkel mindent elkövetett, hogy közösség társadalmi rangját és tagjainak önbecsülését növelje, ezt a törekvést szolgálta az egyenruha használata is. A község tagjaiban tudatosítani kellett, hogy ők fegyelmezettebbek ós