Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

tisztségre alkalmas három személyt választott ki, s közülük a község tagjai szótöbbséggel választották meg a bírót. Az így válaszott bírónak azután a község minden tagja köteles volt engedelmeskedni, s őt tisztségéből csak fegyelmi úton lehetett felmenteni. Fő feladata volt, hogy a községben támadt viszályokat elrendezze és ebből a szempontból a királyi hivatalt a fölösleges tevékenység alól felmentse. Ezen kívül neki kellett a királyi hivataltól kapott utasításokat a község tagjaival végrehajtatnia. A bíró támogatására a királyi hivatal öt esküdtet is kinevezett, akiket az öt szakterületről választott ki, ügyelve arra, hogy az így kiválasztottak érdemes és tekintélyes személyiségek legyenek. A bíró a szakmai munka alól függetlenített tisztségviselő volt, valószínű legalább részben az esküdteket Is függetleníteni kellett. A bírói tárgyalásokra az esküdteken kívül még további két munkást Is kiküdtek, akik az igazságszolgáltatásban a közösségi véleményt képviselték, ezeket azonban a kézműves munka alól nem mentették fel. A községi szervezethez tartoztak még az utcablzalmiak is, erre lehetőleg tisztviselőket jelöltek ki és velük az utca rendjére ügyeltettek, továbbá a tanácsi kikiáltó. A bírót és az esküdteket a királyi hivatal kinevezési irattal látta el és eskütételre kötelezte. Esküjükben megfogadták, hogy a hatáskörükbe tartozókat figyelmesen szemmel tartják, az igazságtétel gyakorlásában tudásuk és lelkiismeretük szerint járnak el, és másoknak példát mutató életet élnek. A tiszteletadás és fegyelem megkövetelése A szabályzat kötelezte a község tagjait, hogy a templomi szertartásokon, istentiszteleteken, miséken hiánytalanul vegyenek részt. A részvétel ellenőrzése érdekében az istentisztelet megkezdése előtt a kézműveseknek a bíró és az esküdtek mögé kellett felsorakozniuk, és ugyancsak együtt kellett a templomból a királyi hivatal elé vonulniuk, ahol az istentisztelet alatt rendetlenkedőket megrendszabályozták. Aki a templomból távol maradt, vagy a szertartás közben onnan eltávozott, szigorúan megbüntették és a büntetéspénzt az egyházak Javára fordították, amelyből a községben kettő: a görög katolikus és a római katolikus képviseltette magát (6). A község kézműveseit (Manipulanten) egyenruha viselésére kötelezték. Egyenruhát kellett viselniük a templomban, egyenruhában kellett megjelenniük a királyi hivatalban és általában minden hivatalos, vagy ünnepélyes alkalommal, még a havi fizetések felvételekor is. Ha vidékre távoztak, pl. a környékbeli vásárokon megjelentek, szigorúan viselniük kellett az egyen-