Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Vastagh Gábor (1899–1987) kohászattörténeti munkássága

latát elfogadta, így ma a kohászattörtóneti irodalomban a nyíltmellű kemencék országos viszonylatban Imolái típus néven ismeretes. Vastagh minden részletre kiterjedő vizsgálatait felelősségteljes magas beosztása mellett szabad idejében végezte. Komplex bizottsági partnereivel eredményeit egyeztette, s amikor úgy érezte, hogy vállalt feladatát mindenben teljesítette, eredményeit átadta a Komplex bizottság negyedik tagjának; a vaskohómórnöknek, aki ezek birtokában a diósgyőri kohászati üzemben a Történeti Bizottság támogatásával felépítette az imolai „bucakemencét" ós megkezdte kísérleti próbaolvasztásait. Kísérletei közben a régésszel és a műszaki szakértővel állandó kapcsolatot tartva igazolta Vastagh vizsgálatainak megállapításait. A kísérletek során megállapította a honfoglalás kori vasolvasztás technológiáját, a sikeres olvasztás eredményéből szerszámokat kovácsolt. A régész, a történész, a vegyész, a metallográfus és a vaskohómérnök munkájának eredménye „A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. (A honfoglalástól a XIII. század közepéig)" című könyv, mely 1968-ban az Akadémiai Kiadónál jelent meg. A feldolgozás időszakában 1964. április 24-én a Magyar Tudományos Akadémia ós a Művelődésügyi Minisztérium ülésén a Kohászattörténeti Bizottság titkára és a Komplex bizottság tagjai beszámoltak a végzett munkáról. A beszámoló után a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudománytörténeti Bizottsághoz intézett levelében a következőket írta: „A bizottság megállapította, hogy a középkori kohászattörténet terén a Kohászattörtóneti Bizottság kezdeményezése nagy jelentőségű ós jelenleg hazánkban középeurópai viszonylatban is jelentős eredményt felmutató feltárások és feldolgozások történnek. A Bizottság nagyra értékeli az eddig végzett kutatásokat és szükségét látja, hogy a Kohászattörtóneti Bizottságnak a kutatások támogatásáért köszönetet mondjon ós segítségét továbbra is kérje". Az akadémiai vélemény is igazolta, hogy a bizottság rendkívül szerencsésnek bizonyult szervezeti keretében koordinálni lehetett a különböző kohászattörténeti kutatásokat. A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban megjelenése óta eltelt időben az újabb kutatások részben megerősítették, részben továbbfejlesztették a komplex monográfia megállapításait. Gömöri János soproni régész újabb vaskohászati ásatásai egyrészt igazolták Nováki és Vastagh eredményeit, részben bizonyították a további ásatások szükségességét. Végeredményben úgy tűnik, hogy a komplex monográfia megalapozta