Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Kiszely Gyula: Vastagh Gábor (1899–1987) kohászattörténeti munkássága

KISZELY GYULA* YASTAQM GÁBOR (1899-1987) KOHASZATTORTENETI MUNKÁSSÁGA* A magyar régészeti kutatások között az 1950-es évekig igen szerény helyet foglalt el a kohászattörtónet, annak ellenére, hogy a műszaki emlékek gyűjtésére már korai megnyilatkozásokat találunk hazánkban. A régészek, vagy régészkedő laikusok egyelőre csak a bronz- és vastárgyakig jutottak el, de azok keletkezésének körülményeivel, a kohászattal még nem foglalkoztak. A legtöbb kutató megelégedett a salak említésével, magának az olvasztásnak a tényét azonban nem tartották fontosnak kiemelni, vagy azt fel sem mérték. Sokáig nem volt tisztázva a bronzsalak ós a vassalak közötti különbség, a kettőt általában összekeverték. Többször előfordult, hogy a vassalakot a bronzművessóg emlékének tekintették. Ezért a régi irodalmi adatok közül nem mindig könnyű kiválogatni a tényleg csak vasolvasztásra vonatkozó anyagot. A legkorábbi, igaz csak futólagos kohászattörténeti hírt 1854-ben olvashatjuk, amikor a munkácsi vasgyár történetével kapcsolatban Kralovánszky László írja, hogy a város környékén majd minden völgyben található gazdag vastartalmú salak. Módszeres kutatást azonban senki sem folytatott ezen a területen. Hosszú időnek kellett azonban eltelnie, amíg a vassalak felismerésére ismét találunk példát. 1879-ben, majd 1883-ban Szendrei (Wagner) János foglalkozik behatóan a rézkori ércművelóssel Borsod megyében, meghatározása téves ugyan, terepbejárásai azonban maradandó értékűek. Szendrei Felsőkelecsény, Dövény, Imola ós Trizs környékén említ olvasztónyomokat, de a helyet nem jelöli meg. Megemlíti azonban, hogy a telepek közül (egész Borsod megyó'Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest, Kaposvár u. 13-15.