Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Terplán Zénó–Pénzes István: Szőke Béla (1894–1980)

— Gépgyártás-technológiai tárgyú dolgozatai (27 saját irodalmi munkára hivatkozva) A jelenlegi emlékülés a magyar technikatörténet-írás nagyjairól szól. Ezért érdemes összefoglalni Szőke Béla tudomány- ós technikatörténeti kutatásainak kezdő eseményeit: — A ll. világháború után találta meg a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár ós Vasöntöde Rt. telepén az ócskavasak között a felrobbant Margit híd egyik oroszlánfejét ós domborművét, amely azután a Budapesti Törté­neti Múzeumba került. — 1949-ben javasolta a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Cso­portnak a régi szerszámok és szerszámgépek nyilvántartásba vételét, majd gyűjtését. — Nekrológot írt Hudacsek Józsefről (1865-1951); Dr. Vidéky Emilről (1879-1960); Gombás Tiborról (1898-1963); megemlékezést Haggen­macher Károlyról (1843-1921). — Közreműködött a „Százéves a magyar szerszámgépgyártás, 1872­1972" című nagyszabású mű kiadásában. Az előzőek ismeretében bízta meg a GTE akkori vezetősége, hogy alapítsa meg az egyesület Műszaki Emlékbizottságát, vezesse azt és szer­kessze a GTE „Műszaki nagyjaink" könyvsorozatát. Megtaláltuk a GTE Műszaki Emlékbizottságának iratait, amelynek mind­ketten alapítótagjai voltunk. így kerülhetett sor arra is, hogy mind a ketten már a könyvsorozat első kötetének szerzői lehettünk, majd írhattunk a későbbi kötetekbe is. Pénzes István 1968-ban átvehette az emlékbizottság vezetését is ós a könyvsorozat főszerkesztői tisztségét is, Terplán Zénó pedig 1981-90 között mint GTE-elnök elősegíthette az 1-3. kötetek újraki­adását ós a 4-6. kötetek megjelentetését. Egy ilyen könyvsorozat megindítása mindig nehezebb feladat, mint a folytatás. Szőke Béla nyugdíjas éveinek minden pillanatát ennek a könyv­sorozatnak a létrehozására (szerkesztésére, nyomdába való előkészítésére, korrektúrázására, terjesztésére) fordította. De ugyanilyen gondosságot kö­vetelt meg a megörökítendő névsor összeállítása; a szerzők, lektorok ki­választása; a megemlékezési forma megtalálása; a dokumentum értékű fényképek, rajzok szorgalmazása stb. Emlékezetünk szerint sűrűn villamosozott be Pestszentlőrincről a főváros közkönyvtáraiba, gyáraiba; vette igénybe pl. a Magyar Rádió segítségét, hogy műszaki relikviákat gyűjtsön, neves személyiségek utódait megtalálja, és még lehetne sorolni tovább önzetlen tevékenységének számos fárasztó részleteit. Átnézve a ma már sárguló dossziét, megtaláltunk egy olyan levélmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom