Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Laczik Bálint: A Gamma–Juhász légvédelmi lőelemképző

LACZIK BÁLINT* A GAMMA-JUHÁSZ LÉGVÉDELMI LŐELEMKÉPZŐ Bevezetés Az első világháborúban bemutatkozó légi hadviselés korábban ismeretlen, új harci-harcászati formák és technikák kifejlődését eredményezte. Kezdetben a léghajók képezték az egyedüli repülő fegyvernemet. Elhárításukra elsőként a császári német hadsereg állított hadrendbe ún. ballonvadász ütegeket. A kifejezetten légi célokra tüzelő Krupp gyártmányú lövegek már az 1870-71-es porosz-francia háborúban megjelentek. Az első gépvontatású léghajó elhárító tűzeszközök ugyancsak a német hadseregben 1908-ban kerültek bevezetésre, nemsokára azonban az első világháború többi, majdani hadviselő államának hadseregében is felbukkantak a hasonló fegyverek. A kis sebességű léghajók ellen meglehetős sikerrel használható ballonvadász ágyúk, s a szükséges kiegészítő elemekkel felszerelt, pl. forgatható állványokra állított tábori tüzérségi lövegek és gyalogsági fegyverek a légcsavaros repülőgépek megjelenésével, azok repülési magasságának és sebességének növekedtével már alkalmatlannak bizonyultak az eredményes küzdelemre. Az első világháború végére kialakult az önálló légvédelmi tüzérségi fegyvernem, mely sajátos lövegeivel ós lövegirányzási (tűzvezetési) módszereivel alapvetően eltért a tábori tüzérségtől (1). A repülőgépek elleni eredményes küzdelemben az irányzáshoz szükséges lőelemeket igen pontosan és gyorsan kell meghatározni. Az álló vagy lassan mozgó földi célpontokkal ellentótben itt ugyanis nincs lehetőség az első lövést követő korrigálásra, hiszen az újabb lövés leadásáig a cél korábbi helyzetéhez képest időközben már jelentősen eltávolodik. A feladatra az ún. közópsarkos (360°-ban körbefordítható), s magasságban '1225 Budapest, Bartók B. u. 18/a.