Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Gazda István: A szakkönyvkiadás kezdete Pesten (1748–1798)

ő munkásságára sem M. Zemplén Jolán, sem Kosáry Domokos nem figyelt fel, köteteikben nem említik Poor nevét.) Mindkét szakkönyv a wolffiánus szellem szülötte. Poor 1781-es fizikájáról írja Gerencsér István: „Tipikus példája ez a mű annak, hogy a természettudományi irányú mozgalom a piaristák körében alig egy emberöltő lefolyása alatt mennyire elmélyül, egyúttal önállósul. A fizika kezd kiválni a filozófiából. És a sajátos törvényű természettudományos gondolkodás megalkotja önálló, részleteket felkutató monográfiáit." Szerencse, hogy Gerencsér rábukkant Poor 1781-es kötetére, amelyet a korábbi kutatók nem találtak, ő viszont még nem Ismerhette Poor azon köteteit, illetve azokat a hozzá írt disszertációkat, amelyek az 1970-es években bukkantak elő a könyvraktárak mélyéről, s melyek tovább erősítik Gerencsér álláspontját. (Doctrina philosophiae. I. — 1776, lelőhely: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára; Doctrina philosophiae. II. — 1776, lelőhely: Somogyi Könyvtár, Szeged; Doctrina philosophiae — 1777, lelőhely: OSZK Kisnyomtatványtár.) E tények a fizikai felvilágosodás eddig kellően nem kutatott irányát, a lelbnizi-wolffl vonalat igazolják, melynek eredményeként a piaristák tananyagába is bekerültek az infinitezimális számítások elemei, továbbá a kísérleti fizika dinamika fejezete. A pesti piarista kollégium filozófiai kurzusa az 1760-as évek elejétől 1784-ig „ólt", amikor is II. József azt eltörölte, ekkor viszont az egyetem — s vele együtt a fizika tanszéke — átkerült Budáról Pestre. Néhány tanár a főiskolai szintű intézményből átment ide, vagyis a Királyi Tudományegyetemre, amelynek oktatását több tankönyvvel is segítették. Végül is M. Zemplén Jolán mutatott rá arra, hogy a magyarországi „piaristák milyen fontos szerepet játszottak a magyar nyelvű oktatás terén, és hogy eklektikus, bár idealista színezetű filozófiájuk relatíve mennyivel szabadelvűbb volt a jezsuiták merev — rossz értelemben vett — internacionális dogmatizmusánál". E megállapítását még egy érdekes, Pesten kiadott szakkönyvvel támaszthatjuk alá. A pesti könyvesek 1783-ban ugyanis — nyilván a piaristák kérésére — adták ki J. H. Pfingsten német fordításában és függelékével a XVIII. századi modern természetfilozófiai irányzatok fontos láncszemét képző, F. Bacon főbb műveit, egy kötetbe kötve. E mű Weingand ós Köpff forgalmazásában jelent meg, s bár terjedelme több, mint 800 oldal volt, a filozófiatörténészek többségének figyelmét mégis elkerülte, pedig úgy tűnik, hogy az 1625-ben elhunyt F. Bacon tanai elsősorban a következő, tehát a XVIII. században hatottak. Összegyűjtött művei Lipcsében jelentek meg 1694-ben. Hosszú időn át e kiadást használták interpretátorai, s így volt ez még 1861-ben is, amikor pl. Erdélyi János e filozófusról tette közzé