Technikatörténeti szemle 19. (1992)
KRÓNIKA - Tringli István: Franz Joseph Müller von Reichenstein és a cs. kir. bányaügy (Nemzetközi konferencia, Poysdorf, 1992. október 23–24.)
és Peter gazdagon illusztrált előadást tartottak „Franz Joseph Müller Freiherr von Reichenstein jelentősége az ásványtanban és közleményei" címmel. Nemcsak a turmalinról és a teliúrról beszéltek, hanem a bécsi természetrajzi kabinet számára gyűjtött aranyrögökről is. Valószínűleg valamelyik párizsi gyűjteményben még mindig megtalálható az az ásványkollekció, melynek összeállításával őt bízták meg. Egy mítosszal azonban valószínűleg szegényebbek lettünk, ugyanis semmi sem bizonyítja, hogy a hialit, melyet korábban „müüeri üvegnek" neveztek, Franz Josephről kapta volna nevét. Alfred Weiß ,A es. k. bányaügy fejlődése a XVIJJ. sz.-ban" előadása először a század politikai eseményeit, a birodalom gazdaságát tekintette át és a gazdaságpolitika elvárásait a bányászattól. Kitért a század második felében megindult elméleti kutatásokra is, melyekben Born Ignácnak jelentős szerepe volt részint közvetlen kutatóként, részint szervezőként. Anton Denk „A szabadkőművesség Franz Joseph Müller korában" címmel a birodalom páholyainak tevékenységét ismertette. Az ő előadása nem került közlésre. Josef Vozár második előadásával zárult a szimpózium: ,A selmeci bányaügy és a bányászati akadémia alapítása"-val. Vozár bécsi kutatásai során újabb dokumentumokat talált az akadémia alapításával kapcsolatban, ezeket nemzetközi közönség előtt most ismertete először. Külön ki keü emelni Johann Thadeus Peithner 1762-es a császárnőhöz intézett elaborátumát. Az életrajz a konferenciának köszönhetően nagy vonalakban teljessé vált. Két állomáshely bemutatásával azonban adósak maradtak: a Bánátéval és Bécsével. Az előbbiről Tringli röviden beszélt, tanulmánya a Res montanarum valamelyik következő füzetében megjelenik, az azonban igazán meglepő, hogy éppen a karrier csúcspontjának tekinthető utolsó két évtizedről nem tudtunk meg semmit, pedig a Hofkammerarchiv vonatkozó fondja biztosan gazdag anyagot tartalmaz. Az előadók közül azonban ebben csak Vozár kutatott. Még egy fontos jelentést kell tennie a recenzensnek a Miüler-kérdés utóéletéről: az 1989-ben Reichentein-rizlingre keresztelt poysdorfi olaszrizling 92-es évjárata semmivel sem marad el az előző évekétől, amiről a résztvevőknek bőséges alkalmuk volt meggyőződni. Tringli István