Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KRÓNIKA - Tringli István: Franz Joseph Müller von Reichenstein és a cs. kir. bányaügy (Nemzetközi konferencia, Poysdorf, 1992. október 23–24.)

és Peter gazdagon illusztrált előadást tartottak „Franz Joseph Müller Freiherr von Reichenstein jelentősége az ásványtanban és közleményei" címmel. Nemcsak a turmalinról és a teliúrról beszéltek, hanem a bécsi természetrajzi kabinet számá­ra gyűjtött aranyrögökről is. Valószínűleg valamelyik párizsi gyűjteményben még mindig megtalálható az az ásványkollekció, melynek összeállításával őt bízták meg. Egy mítosszal azonban valószínűleg szegényebbek lettünk, ugyanis semmi sem bi­zonyítja, hogy a hialit, melyet korábban „müüeri üvegnek" neveztek, Franz Jo­sephről kapta volna nevét. Alfred Weiß ,A es. k. bányaügy fejlődése a XVIJJ. sz.-ban" előadása először a század politikai eseményeit, a birodalom gazdaságát tekintette át és a gazdaságpolitika elvárásait a bányászattól. Kitért a század má­sodik felében megindult elméleti kutatásokra is, melyekben Born Ignácnak jelen­tős szerepe volt részint közvetlen kutatóként, részint szervezőként. Anton Denk „A szabadkőművesség Franz Joseph Müller korában" címmel a birodalom páho­lyainak tevékenységét ismertette. Az ő előadása nem került közlésre. Josef Vo­zár második előadásával zárult a szimpózium: ,A selmeci bányaügy és a bányászati akadémia alapítása"-val. Vozár bécsi kutatásai során újabb dokumen­tumokat talált az akadémia alapításával kapcsolatban, ezeket nemzetközi közön­ség előtt most ismertete először. Külön ki keü emelni Johann Thadeus Peithner 1762-es a császárnőhöz intézett elaborátumát. Az életrajz a konferenciának köszönhetően nagy vonalakban teljessé vált. Két állomáshely bemutatásával azonban adósak maradtak: a Bánátéval és Bécsével. Az előbbiről Tringli röviden beszélt, tanulmánya a Res montanarum valamelyik kö­vetkező füzetében megjelenik, az azonban igazán meglepő, hogy éppen a karrier csúcspontjának tekinthető utolsó két évtizedről nem tudtunk meg semmit, pedig a Hofkammerarchiv vonatkozó fondja biztosan gazdag anyagot tartalmaz. Az előadók közül azonban ebben csak Vozár kutatott. Még egy fontos jelentést kell tennie a recenzensnek a Miüler-kérdés utóéle­téről: az 1989-ben Reichentein-rizlingre keresztelt poysdorfi olaszrizling 92-es év­járata semmivel sem marad el az előző évekétől, amiről a résztvevőknek bőséges alkalmuk volt meggyőződni. Tringli István

Next

/
Oldalképek
Tartalom