Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: A kovácsoltvas-művesség technikája és eredményei a plasztika műfajában

gótikus vasművesség idején a kiemelt jelentőséget kapott szentségházak ajtajain alkalmaztak gyakran trébelt motívumokat. A sok példa közül a pozsonyi (Bratislava), a kassai (Kosice) és a kremsi templomok szentségházajtóit említjük. Később, a reneszánsztól, általánossá a templomi rácsokon főleg a szakrális töltetű figurális díszítőelemek váltak uralkodóvá, a paloták kapuin pedig elsősorban címerek, gyakran címerállatok alakjában kaptak szerepet. És végeredményben a domborítás gyakorlata öltött testet a századforduló szecessziójának a vörösréz trébelésű kapuk sorának formálásában —, változatos utcaképet teremtve és művészi élményt közvetítve velük. Az önálló — rácsoktól független — domborított reliefek készítése is évszázadokra tekint vissza. Csaknem lehetetlen vállalkozás felsorolni a hazai és külföldi mesterek e műfajban végzett munkásságát, csupán jelzésszerűen említjük azokat. A külhoni mesterek közül különösen a brémai Martin Schau (1759—1850) jeleskedett a műfajban, Nagy Frigyesről, Nagy Sándorról, Minerváról trébelt reliefje (15) korának megbecsült munkái. Nálunk a XLX. század utolsó harmadában Árkay Sándor (1841—1910), Jungfer Gyula (1841—1908) és Páder Nándor (1846— 1911) pesti mesterek voltak azok a múlt században, akik e művészeti ágban alkottak maradandót. Századunkban meglehetősen megszaporodtak a műlakatosok trébelte reliefek, amelyek gyakran szakrális jeUegűek. A mátyásföldi rk. templom hittantermének bejárati ajtaja felett elhelyezett Farkas Sándor (sz. 1908) .Jézus a kisdedekkel" teológiai tartalmú vörösréz reliefje érdemel figyelmet, de ugyancsak ő domborította a salgótarjáni ferences templom Keresztutat bemutató, erkölcsi üzenetértékű stációképeit, valamint több trébelt Immaculata szoborral és adoráló angyalokkal díszített, az ötvösművesség tökéletes birtoklásáról is tanúskodó házioltárnak ő a mestere. Bieber Károly (1893—1992) Beethoven és Mária reliefjével, valamint keresztelőmedence fedélre applikált Szentháromság ábrázolással bizonyítja trébelési gyakorlatát, Sima Sándor (1894—1968) 1938-ban a berlini Nemzetközi Kézműves Kiállításon trébelt állatkörös óralapot mutatott be, melynek kvalitását aranyéremmel ismerték el, a budapesti Parlament részére címert domborított (16) és még hosszú sorát adhatnók a művészkedő mestereknek és sikerült alkotásaiknak. A terjedelem szabta keretek miatt e tanulmányunkban nem foglalkozunk azokkal a szobrokkal vagy egyéb plasztikai alkotásokkal, amelyek csak terv formájában maradtak fenn — kiviteké nem kerültek. Árkay Sándor egykori jeles műlakatos figurális és ornamentális díszítésű pályadíjnyertes tervével azonban kivételt teszünk. A Fővárosi Képzőművészeti Bizottság 1889-ben vasból készítendő díszkútra írt ki pályázatot, amelynek első díját építészeket és képzőművészeket is megelőzve korának szeüemét kifejező tervével Árkay Sándor nyerte (17). A díszkút középső alakjaként delfinekkel és korinthoszi oszlopfejezettel díszített posztamensen a Patrona Hungáriáé szobra áU. A rokokó szertelen ornamentikájával alakított kútház párkányán ülő, címert tartó puttók vörösrézből domborított szobrai, továbbá dús növényi ornamentikába foglalva Budapest címere látható, és a kompozíciót erőteljesen felfelé lendülő akantusz- és sásleveles volután a Szentkorona zárja. A kovácsoltvas díszkutat a GizeUa téren (ma Vörösmarty tér) kívánták felállítani, majd később, 1903-ban a Vámház téren lévő parkban a mai Közgazdaságtudományi Egyetemmel szemben szemelték ki helyét, megvalósítása fővárosunk nagy kárára végülis elmaradt, pedig egy üyen monumentális kovácsolt -