Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: A kovácsoltvas-művesség technikája és eredményei a plasztika műfajában

PEREHÁZY KÁROLY* A KOVÁ(^OLWAS-MŰVESSÉG TECHNIKÁJA ÉS EREDMÉNYEI A PLASZTIKA MŰFAJÁBAN Az évszázadok vasművessége empirikus bizonyítékul szolgál a kovácsoltvas­művesség építészetet gazdagító szerepéről, ám avas művészi megmunkálásában a díszes rácsok sokasága mellett már a középkortól a plasztika is szerepet kapott. Vasból faragott szobrok, domborított reliefek sora jelzi e műfaj jelenlétét a ko­vácsoltvas-művességben és bizonyítja mestereinek technikai bravúrját, művészi alkotóképességét. A szobrászok között többen vannak olyanok, akik mint lakatosok kezdték pá­lyafutásukat, iparrajziskolai képzésük alatt ismerkedtek meg a mintázás alapis­mereteivel és hátatfordítva a művészi kovácsolás mesterségének szobrászként váltak ismertté. A népes hazai és külföldi táborból csak három nevet említünk, Ferenczy Istvánét (1792—1856), Fadrusz Jánosét (1858—1903) jeles magyar szobrászokét, és Karel Pokornyét (1891—1962), a legjelentősebb modern cseh művészek egyikét, akik lakatoslegényből művésszé lettek. A rácsok ornamentuma­inak formálásával felhagyva az emberi alakok mintázásának a titkait lestek el és váltak ismert képzőművészekké. Olyanokról is tudunk, akik előbb a szobrászatot tanulták ki, majd a művészi kovácsolást sajátították el és e művészet mindkét ágában jelentős eredményekkel dicsekedhetnek. Csupán néhány nevet említünk: a XVI. században működött spa­nyol Cristobal de Andinot és Jüan de Palenciat, a XVÜI. században munkálko­dott Jean Pertoist, a XX. században tevékenykedő a svéd Niklas Görant, valamint a német Franz Riegert. E mesterek-művészek az artisztikus kovácsoltvas-művességet is gyakorolva egyidejűleg a szobrászat minden műfajában otthonosan mozogtak és szereztek megérdemelt elismerést. Most mégsem ezek tevékenységével kívánunk foglalkoz­ni,nem azokkal, akik hivatásuk-képzettségük szerint szobrászok, vagy szobrászok és műlakatosok voltak, esetleg működnek ma is, hanem azokkal, akik a művészi ko­vácsolást céhes mesterként vagy annak megszűntével az iparigazgatás által laka­tosként számontartott mesterként végezték, akik a díszes rácsok kovácsolását iparszerűen művelték, és e munkásságuk keretében a vasból faragott vagy dom­borított szobrokkal, reliefekkel gazdagították e műfajt és mesterségük körében an­nak egy sajátos ágát fejlesztették művészetté. Az utóbbi évtizedben a levéltárak és könyvtárak betűözönének megvallatásá­•1014 Budapest, Dísz tér 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom