Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KRÓNIKA - Táplányi Endre: Dr. Horváth Árpád (1907–1990)

Nagy hatással voltak érdeklődésének felkeltésében a diákkori élményei is, az egykori győri Katonaréten (ma Bem tér) a Parseval hadüéghajó látványa, a győri malmok, vasúti mozdonyok és gépműhelyek, cséplőgépek, traktorok, autók, szivattyútelepek, szikratávíró állomás és még számos technikai alkotás. Egy ideig a Magyar Vagon és Gépgyárban, majd a Jankovits-féle gőzmalomban is dolgozott. A Tudományegyetemen Európa-szerte ismert híres kémikusoknál, mint Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos, Száhlender Lajos és Doby Géza növénykémikusnál tanult. Cholnoky Jenő világhírű földrajztudós vezette be a földrajzi tudományokba. Tanári diplomájának megszerzése után visszament szülővárosába, ahol Bíró Gusztáv gyógyszerész, a győri Vegyvizsgáló Állomás egykori igazgatója avatta be a gyakorlati analitika műhelytitkaiba és a mikroszkóp-technika csodás vüágába. Leginkább élelmiszer és drogok vizsgálatával foglalkozott. A vegyvizsgáló áüomásról közvetlenül a győri Női Felsőkereskedelmi Iskolába került óraadó tanárnak. Textilipari technikusi képesítést szerezve innen a Grab-féle nitró-műbőrgyárba került. 1941-ben Budapesten megszerezte a műszaki doktorátust. Pályáját az Iparügyi Minisztériumban kezdte. 1945-től, mint mérnök-tanár oktatott a győri Gépipari Gimnázium és Textilipari Szakiskolában, majd az iskola szétválásakor a Rejtő Sándor Textüipari Technikum műhelyfőnöke lett. Bekapcsolódott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetébe. Vezetője volt a Magyar Csillagászati Egyesület győri csoportjának. 1958-ban Budapestre került a Rákóczi Gimnáziumba, majd az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumba kémia szakos vezető tanárnak. Itt tanított 1967-ig bekövetkezett nyugdíjazásáig. Nyugdíjas időszaka nem jelentett nála pihenést. A győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán a technikatörténet lelkes előadója volt. Irodalmi tevékenysége: Első cikkei még a háború előtt a Lambrecht Kálmán (1899—1936) pécsi egyetemi tanár 1935-ben alapított Búvár című tudományos ismeretterjesztő lapban jelentek meg. Háború után a Természet és Társadalom (a Természettudományi Közlöny utóda), Élet és Tudomány, Haditechnika, Magyar Vízgazdálkodás, Fémkohászat, Technikatörténeti Szemle stb. szaklapokban jelentek meg. Tankönyveket is írt, 1953-ban Kikészítési ismeretek, 1954-ben Kémiai feladatok, Anyag és Áruismeret az óra és ékszerkereskedelmi tanulók részére, a Fizika és haladás című négykötetes tankönyvét pedig Fehér Imrével írta meg 1960—1967 között. Igazi éltető eleme a technikatörténetet népszerűsítő irodalmi tevékenység. Ebből a tárgykörből jelent meg legtöbb könyve. Első, a már említett A dinamó regényét követte 1954-ben A varázsinga (Eötvös Loránd élete), 1956ban A reformkor mérnöke (Vásárhelyi Pál), 1957-ben Az óra regénye, 1961-ben Csillagnézők (A csülagászat regénye), 1963-ban A tüzes gép (Fejezetek a gőzgép történetéből), Végtelen vüágegyetem, 1965-ben Camera obscura (A fényképezés és a film története), 1966-ban Korok, gépek feltalálók, Az ágyú históriája, 1967-ben Muzsikáló szerkezetek, 1968-ban A gépkocsi regénye (2. átd. kiad. 1972), A hadirepiilés évszázada, 1969-ben A gondolat szárnyai, Verne a technika álmodója, 1970-ben Utak, hidak, vasutak, 1972-ben Csodafegyverek, 1974-ben Jedlik Ányos, 1975-ben Csülagok felé (Nagy István Györggyel), 1976-ban Nagy vállalkozások, 1977-ben A haditechnika évezredei (Kováts Zoltánnal), 1979-ben A haditérképek históriája