Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KRÓNIKA - Móra László: P. Károlyi Zsigmond (1925–1989)

P. KAROLYI ZSIGMOND (1925—1989) ,A tudományos munka nem annyira az eszközökön, mint majdnem kizárólag az emberen múlik" S. Ramon y Cayal mondásával vezette be folyóiratunk hasábjain Lászlóffy Woldemárról 1985-ben írt nekrológját Károlyi Zsigmond, akire halála alkalmával most a jeles spanyol orvos-tudományfilozófus állítását vonatkoztatjuk Mert Károlyi Zsigmond értékelésénél elsősorban arra keh rámutatnunk, hogy gyermekkori közlekedési baleset következtében amputálták lábait, így művégtagokkal, mozgásában erősen korlátozva dolgozott, és tornászta fel magát tudománytörténetírásunk jelentős személyiségévé. Tel- , jesítménye azért is rendkívüli, mert külső levéltári és könyvtári forrásoktól gyakorlatilag elvágva, az anyaggyűjtés és feldolgozás egyéni módszereinek kialakításával, memóriájának átlagot messze meghaladó fejlesztésével javarészt pótolta testi fogyatékosságával járó akadályokat. Mindezzel bizonyította Ramon y Cayal állításának igazát, hogy a tudományos alkotásban elsődleges az ember, és csak utána következnek az egyéb feltételek. Károlyi Zsigmond a Csongrád megyei Csanytelken — ahol édesapja igazgatótanító volt — 1925. szeptember 5-én született. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán, többek közt Szekfű Gyula tanszékén tanult és szerzett abszolutóriumot (1943—1948). Pályáját 1949-ben a BME Központi Könyvtárában kezdte, ahol referensz-könyvtárosi és bibliográfusi munkakörben közreműködött a Műegyetem nagyjait és a műszaki felsőoktatás múltját bemutató kiállítások rendezésében. Pályafutására döntő befolyással volt, hogy részt vett a könyvtár Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok sorozatának szervezésében. Ez a maga korában egyedülálló vállalkozás úttörő jeheggel hívta fel a figyelmet múltunk kiemelkedő műszaki alkotásaira és kiváló mérnök egyéniségeire, nagy professzoraira. A sorozat 1953-ban Károlyi Zsigmond első könyvével indult, amelyben Beszédes Józsefnek, a reformkor jeles vízimérnökének pályafutását ismertette. A téma meghatározta későbbi kutatásai hányat, bár addig más problémákkal is foglalkozott, köztük például a műszaki értelmiség és a Műegyetem szerepével a Tanácsköztársaság alatt. Mint bibliográfus több kiváló tudósunk és a BME történetét feltáró bibliográfiát áhított össze. A magyar technika- és ipartörténeti közlemények jegyzékét pedig a Technikatörténeti Szemlében évenként közreadta (1961—1971). A bibliográfiai, tájékoztató könyvtárosi munka mehett figyelme a vízügyek történetére irányult. Alapos és hosszas kutatómunka gyümölcseként jelent meg 1960-ban >r

A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon" c. könyve. 1967-ben megbízást nyert a VTTUKI keretében működő történeti kutatócsoport megszervezésére. A csoport azután igyekezett feltárni a vízügyi történeti emlékeket, bemutatásukra kiállításokat rendezett, továbbá megindította a Vízügyi Történeti Füzetek sorozatot, melynek első 12 füzetét Károlyi szerkesztette. Majd a. VIZDOK-on belül megalakult Magyar Vízügyi Múzeum és Vízügyi Levéltár szervező csoportjának vezetőjeként tevékenykedett 1984-ben történt nyugdíjazásáig. A nyugállomány azonban nem jelentett számára pihenést, otthonában is fáradhatatlanul dolgozott, és egészségét nem kímélve folytatta szakhói