Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - i. Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb, mint csillagászati műszer (a Dorn-Bylica glóbusz, 1480-ból)

Hans Dorn és Martin Ilkusch Bár az éggömb készítőjétől, Hans (Johannes) Dorn pátertől aránylag sok műszer maradt ránk, személyéről és életéről igen keveset tudunk Több hordozható napóráján kívül három nagyobb műszerét őrzik a múzeumok (Balogh 1966). Georg Tannstetter bécsi humanista szerint: „Peuerbach és Regiomontanus tanítványa, műszerek ügyes készítője . . . 1509-ig a bécsi domonkosok kolostorában élt, ahol magas korban hunyt el" (Tannstetter 1514). Valószínűleg Regiomontanusszal és Martin Dkuschsal jött Budára 1467 körül — 1476-ban már bizonyosan a budai domonkos klastromban élt —, ahonnan csak Hunyadi Mátyás király halála után (1490) költözött vissza Bécsbe (Zinner 1967, Zakrzewska 1965, Gyürky 1976). Erns Bernleithner szerint Dorn páter azonos azzal a radauni születésű, hasonló nevű tanulóval, aki 1480-ban iratkozott a bécsi egyetem füozófiai karára (Bernleithner 1978). Ez azonban valószínűtlen. Amennyiben ugyanis Hans Dorn az 1461-ben elhunyt Peuerbach tanítványa volt, úgy 1480-ban már az 50. évében járhatott. Byen korban pedig már nem iratkoztak a csupán alapképzést jelentő füozófiai fakultásra (ezen kívül ekkor már felszentelt pap volt). A bécsi egyetem anyakönyvében azonban 1447. április 14-nél egy bejegyzést találunk a szászországi nációhoz tartozó Johannes de Dorn beiratkozásáról (Gall—Szaivert 1954). Ha e szászföldi Dorn 1447-ben — az átlag életkornak megfelelően — huszadik életéve körül iratkozott az egyetemre, akkor 1467-ben már tapasztalt csillagász és műszerkészítő lehetett, méltó Mátyás király bizalmára, 1509-ben bekövetkezett halálakor pedig valóban nagyon öregnek számított — 80. év körül — a kortársak szemében. Hans Dorn volt az első (ma ismert) műszerkészítő, aki a mágneses deklináció szögét bevéste az iránytű dobozok aljára. Műszereiről így leolvasható a deklináció értéke a XV. sz. végén (Bartha 1988). A ma meglevő legnagyobb műszereit Mátyás király kedvelt udvari csülagásza, Martin Ilkusch (Martin Bylica z Olkusz, 1433 körül — 1493 körül) lengyel tudós számára készítette. A műszerek alap-terve valószínűleg Regiomontanustól ered. A műszerekbe belevéste Ilkusch címerét: egy bal felé nyilazó kentaurt, a címerpajzs jobb felső sarkába pedig egy felhők közül kivilágító ötágú csillagot, míg alul egy ötszirmú rózsa látható. E címer fellelhető a glóbusz alaplemezének északi sarkában is. A címer kialakulására talán Janus Pannonius egyik epigrammája vet fényt. Maga a főalak, a kentaur, a Nyüazó (Sagittarius) állatövi csillagképének jelképe, és — mint azt már előbb is sejtették — Bylica születésének hónapjára, júniusra utal. A jobb sarokban látható csillag, amelynek fénye felhők közül tör elő, talán egy erős fényű meteor jelenséggel kapcsolatos. Horváth János professzor az úgynevezett „Sevillai kódex"-ben néhány, régebben ismeretlen, Janus Pannoniustól származó vers másolatára bukkant. Ezek egyike egy „Máté" (Mattheus) nevű csillagászról szól, aki éppen a csillagokat figyelte, amikor ,,'a lenge körök váratlanul tűzbe borultak", és ez a hirtelen támadt fényesség megakasztotta, megzavarta az észlelést. A váratlan égi „tűz" oka egy nagyon erős fényű meteor — tűzgömb vagy bolida — feltűnése lehetett, amely teljesen kizökkentette a csillagászt rendszeres munkájából. Máté (azaz Mattheus) nevű csillagászról, Mátyás király korából nincsen tudomásunk, de a név nagyon könnyen lehet Martin,