Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Széchenyi Tudományos Társaság és a magyar természettudományi és technikai kutatásaok

zikai intézetében Ortvay Rudolf professzor irányítása mellett folyó anyagszerkezeti kutatásokat is segítette a Társaság. Neugebauer Tibor és Gombás Pál által a molekulák és kristályrácsok állandóinak elméleti meghatározása azáltal vált lehetővé, hogy mint Ortvay a vizsgálatokról írt jelentésében leszögezte: ,A Széchenyi Tudományos Társaság ezeket a nagy numerikus számításokat igénylő vizsgálatokat segédeszközök beszerzése és segéderő alkalmazása által előmozdította." (1934). Hasonló támogatásban részesült az egyetem kísérleti fizika intézete, ahol Tangl Károly vezetésével a kozmikus sugárzást vizsgálták Barnóthy Jenő és Forró Magdolna tanársegédek. A Társaságtól 1938-ban kapott 4000 P felhasználásával egy kozmikus sugárzási laboratóriumot rendeztek be, ahol többek között a csillagidő periodicitás vizsgálatával foglalkoztak. De nemcsak az egyetemi kutatásokat segítette a Társaság, hanem például Békésy György munkáját, aki mint a Posta Kísérleti Állomás mérnöke akusztikai problémákkal foglalkozva az emberi hallás mechanikai-fizikai folyamatait vizsgálta, és a 30-as években a csontvezetés útján való hallást kutatta. E munkát Amerikában folytatta és eredményeiért 1961-ben Nobeldíjban részesült. Kutatásainak magyarországi szakasza — melyet az SZTT 1938-ban 4000 pengővel támogatott — jelentős mértékben hozzájárult későbbi sikeréhez. A földtani kutatások terén a Társaság Vendl Aladár munkáját támogatta, aki 1929 és 1931 között a magyar kövek mállásának okait kutatta, Vadász Elemér pedig 1934-ben a magyar kőszénfajták összehasonlító földtani vizsgálatát végezte. A soproni főiskola tanárai közül Romwalter Alfréd, Széki János és Vendl Miklós a környéken előforduló „Leukophylit" értékesítésére végzett vizsgálatait támogatták. Végül a földmérés terén Oltay Károly műegyetemi tanár 1929—1930. évi gravitációs méréseihez nyújtott segítséget. A technika fejlődését szolgáló kutatások Schimanek Emil a József Műegyetem I. sz. gépszerkezettan tanszék professzoraként a gáz- és gőzgépekkel, vagyis kalorikus gépekkel aktívan kísérletezett és a műegyetem gépészmérnöki karának tagjai által folytatott idevágó kutatómunkákat is erőteljesen támogatta mint a Társaság főtitkára. Schimanek 1928—29-ben nehézolajokkal járó motorok szerkezeti megoldásán, majd dízelmotor fordulatszámának növelését szolgáló eljárások kimunkálásain dolgozott. Az 1934-ben kiutalt 2000 P segítségével pedig tüzeléstechnikai kutatásaink egyik lényeges eredménye volt, hogy a gyorsan járó dízelmotornál az olcsóbb tüzelőanyagot is fel lehet használni a motor hajtására. Később a magyar szénnel való generátor kísérleteket folytatott, melyre 1939-ben 7600 P segélyt kapott. A kalorikus géplaboratóriumban Schimanek irányításával még többen folytattak sikeres kísérleteket. Kiemelkedett közülük Sándy Róbert adjunktus munkája, amely oly eljárásokra vonatkozott, amelyek magassági repülésnél automatikusan állítják be a motor ökonómiáját biztosító keverékösszetételt. Sikerült is egy biztosan működő szabályozási eljárást kidolgoznia, mely a gyakorlati próbákon jól bevált. A repülőgépmotorok automatikus szabályozására végzett kutatásaihoz Sándy 1934-ben 3000 és 1938-ban 6500 P segélyben részesült. Eredményeire tekintettel további vizsgálatait a gőzmotoros járművek kazánjára és hajtógépére 1936-ban 9000, és 1938-ban lO.OOO.pen-