Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai vasgyártás története

be a Krajna patak csatornájára. (A település vázlatát lásd a 2. ábrán). Közvetlen mellé telepítettek egy kettős frissítőhámort is, a megnövekedett nyersvastermelés feldolgozásához. Az új nagyolvasztó ugyanis elérte a napi 100—140 bécsi mázsát (5600—7840 kg-ot), éves olvasztása pedig az 5—7 ezer bécsi mázsát (280—392 t-t). Az olvasztáshoz szükséges levegőt négyszekrényes fafújtató szolgáltatta amelynek két-két szekrényét külön vízikerék működtette. A nagyolvasztó üzemtartama az első években 26—47 hetet tett ki, később azonban, miután annak medencéjét jobb tűzállóanyaggal bélelték ki, másfél évre emelkedett. A nagyolvasztóhoz öntőműhelyt is csatlakoztattak és az öntöttvasgyártásra is berendezkedtek Sőt az öntés folyamatossága érdekében ide egy 4,8 m magas másodolvasztó (kupoló-) kemencét is feláhítottak, ami lehetővé tette, hogy akkor is olvasszanak vasat, ha a nagyolvasztó üzemen kívühe kerül. Ekkor telepítették a szerkovácsműhelyt is a Szerednia patak meüé, sőt a falu határában egy szegverő műhelyt is felállítottak. \ 2. A kabolapolyánai gyártelep körzete a XIX. században 1 - felső telep, 2 - alsó telep, 3 - gyári lakótelep, 4 = falusi település. — Az 1777-ben üzembe helyezett nagyolvasztó a felső, az 1790-ben és 1826-ban feláhítottak az alsó telepen álltak. A csapolt nyersvasnak csak jelentéktelen részét értékesítették öntvényként, nagyobb részét a helyi frissítő hámorokban dolgozták fel kovácsvassá.