Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Molnár László: Tárczy-Hornoch Antal professzor technikatörténeti munkássága

Foglalkozott Szentistványi Sándorral, a bányaméréstan kiváló művelőjével és Pech Antallal, a magyar bányászati szaknyelv megteremtőjével, a Bányászati és Kohászati Lapok alapítójával (30, 31). Szerencsés volt az a bányász, geodéta, geofizikus, technikatörténész, akinek kutató-feldolgozó munkája során módjában áhott személyes kapcsolatot találni Tárczy-Hornoch Antallal és megismerhette felfogását, magatartását e tudományágról. Szerinte a históriai témájú cikkek ne csak néhány történészhez szóljanak, arra van szükség, hogy a műszaki szakemberek minél nagyobb része kapjon történeti látásmódot. A ma problémáit — véleménye szerint — csak az ítélheti meg helyesen, aki tudja, hogy a múltból honnan és hogyan jutottunk el idáig, és a jövőt is csak az tudja helyesen tervezni, aki előtt ismeretes a fejlődés egész történeti vonulata. RÖVID ÉLETRAJZ Tárczy-Hornoch Antal 1900. október 13-án született a Munkács-melletti Oroszvégen. Egyetemi tanulmányait az ausztriai Leobenben végezte. 1923-ban bányamérnöki, 1924-ben bányamérnöki oklevelet szerzett. 1926-ban egyetemi tanári meghívást kapott a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola geodéziai és bányáméréstani tanszékére, amelyet 1959-ig, az egyetem Miskolcra történő átköltözéséig vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban levelező, 1947-ben rendes tagjává választotta. Döntő szerepe volt abban, hogy Sopronban 1949-ben megkezdődött a földmérő, majd 1951-ben a geofizikus mérnökképzés, A tudományos Kutatások elmélyítése érdekében kezdeményezte, hogy az Akadémia Sopronban geodéziai kutató laboratóriumot hozzon létre, az intézményből kialakult Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet igazgatója volt 1972-ig, nyugalomba vonulásáig. Számos műszertalálmány, -szabadalom és gyakorlatban átültetett mérési eljárás alkotója. A Kossuth-díj I. fokozata és az Állami Díj I. fokozata tulajdonosa. A Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiájának, a Francia, az Osztrák, a Bolgár és a Lengyel Tudományos Akadémia külföldi tagja, a freibergi és leobeni bányászati egyetemek, a bécsi, a grazi, a miskolci és a soproni műszaki egyetemek tiszteletbeli doktora, számos hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa volt. Az 1986. január 16-án Sopronban bekövetkezett halála a hazai és nemzetközi tudományos élet, a geodézia, bányamérés, a geofizika, és a technikatörténet pótolhatatlan vesztesége. TÁRCZY-HORNOCH ANTAL TECHNIKATÖRTÉNETI ÍRÁSAI . 1. A magyar ércbányászat. Társszerző: Vendl Miklós. In: Magyar ipar. Bp. 1941. 159—174. P2. Dékáni székfoglaló beszéd. BKL. 1942. 445—451. p. 3. A robbantásról felvett 1627. évi selmeci bányabírósági jegyzőkönyv történetéhez. BKL. 1941. 438—439. p. 4. Egy. 1797-ből való magyarországi bányaméréstan. BKL. 1931. 274. p. 5. Zur Entwicklungsgeschichte markscheiderischer Instrumente. A bánya- és kohómérnöki osztály közleményei. 1940. 24—38. p. 6. A bányatérképezés egységesítéséhez. BL. 1951. 617—624. p. 7. A magyar bányamérés múltjából. BKL Bányászat. 1972. 649—653. p. 8. Die Bedeutung der Berghochschulen von Schemnitz, Leoben, Sopron und Miskolc für die Entwicklung des Markscheidewesens. Berg- und Hütenmannische Monatshefte. 1976. 208— 210. p. 9. Die Entwicklung der Geophysik und ihr Anteil an der Erforschung des Erdinnern und bei der Lagerstáttenerkundung. In: Eroberung der Tiefe. Leipzig. 1973. 20—28. p. 10. Geofizika a bányászat szolgálatában. BKL. 1950. 75—84. p. 11. A planiméter feltalálásának magyar vonatkozásairól. Geodéziai Közlöny. 1932. 65—76. p. 12. Kiegészítések ,A planiméter feltalálásának magyar vonatkozásairól" c. cikkemhez. Geodéziai Közlöny. 1932. 135—136. p. 13. A Schmidt-féle aknafüggélyező korszerűsítése. BKL. 1963. 305—310. p. 14. Néhány további ellentmondás, illetve kiegészítésre szoruló szakirodalmi adat Eötvös Lórándnak a torziós ingával végzett méréseiről. Fizikai Szemle. 1971. 312—314. p.