Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

N. LÁSZLÓ ENDRE* A DUNAI ARANYMOSÁS I. rész „ ... aranyat rejtő mesés éjben alszik a Csallóköz, szunnyad a Szigetköz a nagy folyam ében ölében ..." Ma már inkább csak a szakemberek tudják, hogy egykor a Kárpát-medence területe Európa aranyban leggazdagabb (ezüstben a második) országa volt ... Nem csupán a hegyek méhe rejtett itt aranyat, hanem legtöbb folyóvizünk fövenye is. Voltak időszakok, amikor a folyami hordalékból több aranyat mostak itt, mint amennyit kibányásztak! A Kárpát-mecenoe azon területek egyike, ahol Európában leghamarabb ismerték meg, termelték ki és dolgozták fel az aranyat. S a bányászatot bizonyára évezredekkel megelőzte az aranymosás, és legalább évszázadokkal az aranyásás. Hogy valóban jelentős mennyiségű lehetett az itt kimosott „sárarany", azt mi sem bizonyítja inkább, mint a szigorú királyi, fejedelmi rendeletek egész sora. Ezek egyrészt az aranymosást szorgalmazták, előírták beszolgáltatását, másrészt tiltották annak eladását. Ha ez a mosott arany kevés lett volna, nem fordítanak rá ekkora gondot egy olyan országban, mely Európa leggazdagabb aranybányáit birtokolja. Nem egyszer előfordult az is, hogy a kincstár telepeseket küldött egyes vidékekre, hogy az aranymosást még jobban felvirágoztassa. A Kárpát-medence területén több százra, talán több ezerre tehető azoknak a helyeknek száma, ahol egykor aranyat mostak (és ástak), s helységek egész sorának lakossága szinte kizárólag aranymosásból élt, mint például — a Duna mentén — a Szigetközben és a Csallóközben. Az idők folyamán négy nagy (és sok kis) aranymosó centrum alakult ki az ország területén. Ha a történelmi Magyarországot egy függőleges és egy vízszintes vonallal négy részre osztanánk, minden negyedében lenne egy-egy ilyen centrum. Ezek a következők: 1. a Duna Pozsonytól Komáromig terjedő szakasza; 2. a Muraköz és a Dráva Barcsig; 3. a Felső-Tisza vidéke; 4. az Erdélyi Érchegység folyóinak melléke. Az első két centrum folyóinak fövényéből főként alpi eredetű, tehát idegenből jött, aranyász mesterszóval „gyülevísz" arany mosható, a másik kettő hordalékból hazai forrásokból eredő, tehát „honos" arany. »7570 Barcs, Pf. 52.