Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - H. M.: Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez „Épült itt helyben, Tordán”

megemlíthetjük a tímárokat, a fazekasokat és a csizmadiákat, ekkoriban épült „sörháza" is. Jelentőségét növelte, hogy megyeszékhely volt. Mindezek a feltételek elegendőnek bizonyultak egy műszaki újdonság létrejöttéhez, de segített a minden új iránt fogékony szellem is. Ez utóbbi tényező jelentősége nem lebecsülendő: a másfél évtizedig tartó költséges építkezésnek a szokványostól elütő kivitelezése sok más helyen nehézségekbe ütközött volna. A műszaki megoldás eredetiségét Orbán Balázs így méltatja: „Követsi János ... megelőzte a lánchidak elméletét, mielőtt azt még feltalálta volna Anglia egyik híres építésze" (3). Sajnos, tévedett Orbán Balázs, amikor lánchidat írt, ugyanis a híd ívszerkezetű volt. Egy Tordán megjelent emlékkönyv 1894-ben ezt írja róla: „láncszemek módjára összealkotott óriási faalkotmány, iszonyú teherként emeli önmagát" (4). 1909-ben, amikor az újabb híd felavatásakor a fahidat lezárják, országos és helyi lapok ismertetik: „teljesen a vasszerkezetű hidak rendszere szerint épült, de fából. Fa a szögecselése, fa ívtartója faragással van illesztve, sőt merevítő rácsozása is van. Technikai szempontból párját ritkító érdekesség" (5). — „Érdekes konstrukciója a legújabb hídépítészeti alkotások szisztémája, épp ezért a mai kor is, a műszaki világ is kalapot emel előtte" (6). Turistakalauz-béli leírása ugyanabban az évben: „Követsi János naturalista építőmester ... a hidat az emelő, feszítő és Howeféle szerkezet egyesítésével, támaszték nélkül alkotta" (7). Néhány éve Sz. Benedek István emlékezett meg róla: „A régi hídról a külföldi egyetemeken is megemlékeztek, mint az első hídról, mely láncrendszerben épült" (8). Míg az eddig idézett ismertetések, méltatások publicisztikai-, tájékoztató jellegűek, Petrik Ottó külön tanulmánya szakszerű leírását és értékelését adja: „Szerkezeti szempontból a szóbanforgó hidak ugyanis valamennyien ún. vonórudas ívhidak voltak, s nyugodtan mondhatjuk, hogy alkalmazásuk abban az időben megelőzte korukat. Részint azért, mert e szerkezet statikai viselkedése nem volt ismeretes, és létesítésüknél kizárólag gyakorlati érzékre kellett támaszkodni, részint pedig, mert a fa vonórúdként való alkalmazása — számtalan toldással — még ma is nehézséget okozna" (9). A hidat, mint láttuk, érdemének megfeleően jellemezték. Ez a jelentós alkotás azonban megérdemli, hogy építője személyére is több fényt vessünk. Mint annyiszor, ezúttal is Orbán Balázst ütjük fel: „Követsi János .. . egy valódi természetes lángész, ki ha kellő kiképzést és nagyobb művelődési tért nyer, talán világhírű építésszé fejlődött Volna, ö, aki csakis a szülővárosában, önszorgalma által szerzé ismereteit ... ő építette az Aranyos hídját, a városházát, a sörházat, Tordának minden feltűnőbb köz- és magánépületét ... kit ez érdemeiért tanácsossá választásával tüntettek ki Torda polgárai" (10). Orbán Balázsnak a Követsi személyére vonatkozó adatai azonban tévesek. Követsinek Torda nem szülővárosa, erre több bizonyítékunk van. A család több tagjának (3 felnőtt és 2 gyerek) a neve szerepel a XIX. század elején sz ótordai református egyház anyakönyvében (11), korábban azonban egy sem. Nem találjuk a család nevét a régebbi összeírásokban sem. Legelőször 1808-ban jelenik meg: a Postarét felosztásánál Kövecsi Jánosné kap földet (12), bár férje még életben van. Feltehetően azért kapja csak ő, mert csak az őshonosak voltak erre jogosultak. Később, 1815-ben a krumpli- és a kukorica földek kiosztása alkalmából viszont a „Híd utcai fertályból" Kövecsi János és Kövecsi József kap földet (13). Az 1814-es nemesi összeírásban ugyanebben a fertályban a maguk tulajdon jószágával bíró nemesek között szerepel