Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Pető György: Vázlatos kép a magyar villamosítás kezdeti két évtizedéről, ezen belül az úttörő jellegű Heves megyei fejlődésről

nál, mindenesetre tény, hogy több bizottsági ülést a tagok egy részének hiányzása miatt meg sem tudtak tartani ebben az időszakban. Végül 1899 augusztusában az akkor is létszámhiányos bizottság olyan javaslat mellett döntött és ezt terjesztette a városi tanács elé, hogy ejtsék el új világítási mód létesítését, mivel 30—50 évre a várost nem célszerű elkötelezni egy cég felé világítás kizárólagos jogában, ehelyett egyelőre növeljék meg a petróleumlámpák számát 50 darabbal. Ezt a javaslatot a város vezetése el is fogadta, ezzel egy időre lekerült napirendről a világítás ügye. A nyugalmat ugyan megzavarta 1900-ban újabb három ajánlat budapesti cégektől, egyik acetilén gázvilágításra, a másik „légszesz" vagyis világítógáz, a harmadik pedig „aerogéngáz" világításra vonatkozott. (Aerogéngáz: levegő és könnyen illó szénhidrogén pl. gazolin gőzének keveréke.) A városi tanács azonban szilárdan kitartott álláspontja mellett, közölték az ajánlattevőkkel, hogy a meglevő közvilágításnál drágább megoldást elfogadni nem tudnak, így erkölcsi támogatáson kívül egyébbel nem szolgálhatnak (5). Talán az új évszázad kezdete, az országban szaporodó villanytelepek híre okozta, 1901 júniusában úgy nézett ki, hogy fordulat következik be, mert a megújult „modern világítási bizottság" lépett fel kezdeményezőén. Felhívás közzétételét javasolta villamos világításra vonatkozóan, ez meg is történt. Három ajánlat érkezett szeptember végére: a már 1893-ban első ajánlattevő gőzmalom, a Ganz gyár és a helyi Gőzfűrész és Faipar Rt ajánlata. Ez utóbbiét találták elfogadhatónak, mert a várható világítási díj csak 2000 koronával haladta volna meg a meglevő közvilágítás akkor 4400 koronás költségét. Ez a próbálkozás is megbukott azonban a városi képviselőtestület egy részének ellenállásán, így ismét évekre lekerült napirendről a világítás korszerűsítése. Bár 1903-ban egy budapesti cég ún. petróleum izzófény lámpák felszerelését javasolta a városnak, a helyzet nem változott. Sőt a város gondjai szaporodtak az 1904-es nagy tűzvész következtében, amelynek során augusztus 16—17-én több mint 330 épület égett le. Ujabb kezdeményezés csak 1905 nyarán történt Gyöngyös világítása ügyében. A város polgármestere tájékoztatást kért Székesfehérvár és Munkács polgármesterétől az ott működő villanyvilágításról. A tájékoztatás kedvező volt, ennek hatására a gyöngyösi polgármester ajánlatot kért az említett városok világítását ellátó Villamossági Vállalatok Rt nevű budapesti vállalattól. Időközben ajánlat érkezett a város részére az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaságtól, majd a Ganz Villamossági Részvénytársaságtól is. A tárgyalások megkezdődtek, de nem várt bonyodalomhoz vezettek. Gyöngyös város tanácsa és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt szerződést kötött, de ezt 1906 tavaszán a megye nem hagyta jóvá, viszont a vállalat ez ellen később fellebbezett. A fellebbezést megelőzően a város a Ganz Rt-vel is szerződést írt alá a tervek elkészítéséről, így kettős szerződéses viszony keletkezett. A tervkészítés elhúzódott, a város erre hivatkozva a bonyodalmak és viták elkerülése érdekében arra kérte a két vállalatot, hogy érvénytelenítsék a szerződéseket, hogy utána nyilvános pályázatot hirdethessenek. Ezzel sikerült elérni 1907-ben hogy a két vállalat elállt a szerződéstől. Az előbbiekben vázolt kényszerhelyzet vezetett oda, hogy Gyöngyös város tanácsa 1907 augusztusától kellő komolysággal kezdett foglalkozni a villamos közvilágítás megoldásával. Pályázati hirdetményt tettek közzé szeptember 28-i határidővel (a rövid idő előnyt jelentett a két szerződéstől elállt vállalatnak)