Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Várhidy Imre: Adatok a hazai bugonya és kukorica betakarítás gépesítésének történetéhez a XIX. század második felében a statisztika és a számok tükrében

képezte, mely termények széttépését a szerkezet úgy minőségileg, mint menynyiségileg olyan jól végezte, hogy szerény véleményem szerint kevés kívánnivalót hagy maga után." (32) Egy másik cikk is megemlíti az „Agraria" tengeriszártépő gépet, amint az a Tattersalli tenyészállatvásáron működött. A 6 lóerős gőzgéppel meghajtott szártépőgép tökéletesen felaprózta a kukorioaszárat, sőt a kukoricakötegek gépbetétele is veszélytelenül folyt, mivel a szecska vágása oldalt történt. Ennek a gépnek használatát a nagy gazdaságoknak ajánlotta az újságcikk szerzője (33). A tengeriszártépőgép munkájáról igen sok helyen elismerően, vagy hátrányait bírálva nyilatkoztak a különböző gazdasági lapokban. Ezek közül az egyik így szólt: „Nagyon természetes, hogy ha a szárat elaprózott állapotban zsombolyázzuk be, vagy vermeljük be, még kevésbé kell tartanunk a nem kielégítő eredménytől. Erre a czélra szolgál az Ásványi-féle u.n. szártépőgép, mely kitűnő munkája és nagy munkaképességénél fogva már eddig is nagy elterjedésnek örvend s az a körülmény, hogy éppen a mintaszerűen vezetett uradalmak és gazdaságokban évről-évre módjában van a szomszédos gazdaközönségnek ezen nagy gyakorlati jelentőségű gépek munkáját megismerni, teszi bizonyossá, hogy a szártépő általános felkarolásban fog részesülni." (34) Az Ásványi szártépőgépről Szabó Ferenc ilyen értékelést adott a Köztelekben: „Ha van kifogásolni való az „Ásványi"-féle szártépőn, ugy az egyedüli rajta az lehet, hogy az eddig csak egy nagyságban lett készítve, mely nagyságban ez a kisebb gazdának nagy munkaképessége és ára folytán nehezen volt megszerezhető. Az „Ásványi"-féle 1050 mm. dobszélességű szártépő 30—40 holdon termett tengeriszárát képes lévén egy nap alatt feldolgozni, az ily nagyságú területen tengerit termesztő gazdának kisebb és olcsóbb gépre van szüksége." (35) Az amerikai gépek mintájára szerkesztette meg igen egyszerű lóvontatású tengeriszárvágó gépét Teleki Arvéd. A kukoricaszárat az egyszerű szerkezetű gép három keréken elhelyezett talpra erősített késeivel végezte el olyan módon, hogy a kukoricaszár vágásának mélységét egy magasságszabályozó biztosította (36). Néhány hónappal a Teleki-féle gép bemutatása után Kühne Ede Mosón i Gépgyárában egy újabb magyar gépnek a Tornádó szártépőnek gyártása is elkezdődött. Az Ásványi-féle szártépőtől a Tornádó abban különbözött, hogy az utóbbi nem a nagy, hanem kis gazdaságoknak készült. Hogyan működött ez a gép és milyen nagy volt a teljesítméye? A gép szártépődobja igen nagy fordulatszámmal forgott. A csavarszerűen elhelyezett kések nemcsak hossz, hanem keresztirányban is mozogva tépték és aprították a kukoricaszárat. A három típusban készült Tornádó gépek teljesítménye a vágott kukoricaszárból 2 és 5 q között ingadozott óránként és típusonként (37). A gép típusától függően a vágókések köszörültetése és az ehhez kapcsolódó szerelési munkák igen sok időt igényeltek a Tornádó gépek tulajdonosaitól. A három Tornádó géptípus közül a 20-as számú teljesítményéről Vasvári Emil írt a Köztelekben. A szerző ebben a cikkében azt állította, hogy 180.000 kéve tengeriszárat súlyban 15.000 q-t 375 munkaóra alatt tépetett szét gépével. Kiszámítható, hogy óránként a gép 40 q tengeriszárat tépett szét. Ennek a gépnek a icései viszont alig koptak, s a késdobot csak két évenként kellett cserélni. Az új késdob mindössze 80 koronába került a gyártónak (38). A századfordulón gyártott kukoricabetakarító és szárvágó gépek közül az