Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

Franciaországban akkoriban 3862 lengyel katona tartózkodott (többségükben tisztek), 150 városban telepedtek le (18). Az egész franciaországi lengyel politikai emigrációt akkoriban 4,5 ezer főre becsülték (19). Így tehát határozott többségben voltak a katonák, akik számára Lajos Fülöp kormánya havi 45 frankos emigrációs penzumot adományozott (20). Feltételezhető tehát, hogy a fiatalok nagy része napi gondokkal nem köszködtek, ugyanakkor alapműveltségük megvolt (hiszen az emigránsok többnyire nemesek voltak), szükségét érezték a továbbtanulásnak. Ezt a szükségletet befolyásolhatta a szakma megszerzésének akarata a jobb egzisztenciális körülmények biztosítása céljából, a tartós hely megtalálása önmaga számára a francia közösségi környezetben, mert ezzel az emigráció legrosszabb érzése, az örökös bizonytalanság és ideiglenesség érzése feloldható. Abszolút értékekben a felsőbb tanulmányokra jelentkezők száma nem volt túl impozáns szám. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint jelentkezett összesen 100 fő, ami az összlétszám nem egészen 2,2%-a. Viszont tekintettel arra, hogy Európában csak néhány műszaki jellegű intézmény működött, ahhoz viszonyítva ez a szám nagyon magas. Azt gondolhatjuk, hogy Bem tábornok intuitív stratéga fejével jól megválasztotta az első lengyel műszaki egyesület megalakításának helyét és idejét. A Lengyel Politechnikai Egyesület (Towarzystwo Politechniczne Polskié) (21) Párizsban, 1835. március 15-én jött létre. Első és egyetlen elnöke a társaságnak Bem tábornok lett. Az egyesület céljait és szándékait az alapszabály tartalmazta, és ezek megismétlődtek a publikált beszámolókban is (22). A feladatok közül négy fő célt emeltek ki: 1. a lengyelek elhelyezése gyárakban és kézművesműhelyekben; 2. a lengyel fiatalok elhelyezése szakiskolákban; 3. lengyel árucikkek árusítása; 4. a politechnikai napló kiadása. A hatalmas külső és belső nehézségek azt okozták, hogy a célok teljes egészében történő megvalósítása lehetetlenné vált. Az egyesület történetét vizsgálva meg kell állapítani, hogy Bem és barátai minden erőfeszítése arra irányult, hogy a továbbtanulni akaró lengyel fiatalok számára helyet és maximális ösztöndíjat biztosítsanak. Sematikusan nézve az is megállapítható, hogy a franciaországi felsőfokú műszaki intézményben egy-egy lengyel fiatal elhelyezése három tényezőtől függött. Első és alapvető: a jelölt megfelelő tudományos felkészültsége. A lengyelek a franciákhoz hasonlóan nehéz felvételi vizsgát tettek. El lehet képzelni, milyen problémát jelentett ez a fiatal lengyel emigráns számára, aki háborús élményekkel és legalább öt év tanulmányi szünet után jelentkezett vizsgázni. Második tényező, hogy a választott iskola székhelyén való állandó letelepedéshez a francia belügyminiszter névre szóló engedélyét meg kellett szerezni. Gyakorlatilag a szükséges engedély beszerzésének teljes súlyát az egyesület vállalta magára, még konkrétabban maga Bem. A megfelelő döntés megszerzése céljából maga Bem írt a mindenkori belügyminiszternek levelet, melynek fejlécén a „Société Polytechnique Polonaise" felirat volt, míg az aláírásban mindig feltüntette katonai rangját. Az ilyen jellegű kérelmekre a válasz rendszerint pozitív volt. A harmadik tényező az a jelentékeny összeg, amit a tanulmányokért (némelyért) ki kellett fizetni. A Conservatoire des Arts et Metiérs-ben ez az összeg évi 800 frankot tett ki (23), ami egy emigránsnak kifizetett 18 havi pénzjárandóság volt. Nehéz lenne itt leírni azon trükkök tömegét, amelyeket maga Bem alkal-