Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Królikowski, Lech: Bem József (Zakariás) tábornök és mérnök

elhúzódó védelmében. Gdanskban Bem találkozott a rakétatüzérséggel, melynek segítségével az angol flotta szétlőtte az erődrendszert. Megfigyelései és tapasztalatai inspirálták későbbi kutatásait a rakétafegyverek terén, amelyeket Konstatin Pawlowicz Romanov nagyherceg (az orosz cár lengyel helytartója) megrendelésére folytatott. Bem de Cosban szerint Gdansk kapitulációja után Józef Bem egy rövid időre Varsóba tért vissza, majd onnan apja egyik birtokára utazott. A hadseregbe szolgálattételre 1815. január 21-én jelentkezett. Ekkor már Lengyelország nagyobbik része I. Sándor cár mint lengyel király uralma alá tartozott perszonálunióban Oroszországgal. A bécsi kongresszus által is elismert államalakulat így kapta a „kongresszusi" melléknevet. A hazájában korlátlan monarchaként uralkodó cár 1815-ben Lengyelországnak széles körű autonómiát és liberális alkotmányt adott, melybe még egy lengyel tisztek által vezetett lengyel vezényleti nyelvű külön hadsereg is belefért. Ebben a hadseregben Bem 1817. március 15-ig szolgált, amikor is „családi érdekek miatt" leszerelt és birtokaira tért vissza. Andrzej Bem, második felesége, az Ostasinski-házból származó Maria nyomására közömbös lett első házasságából származó gyermekei iránt, és természetes módon előnyben részesítette a Mariával kötött házasságból született gyermekeit. Józef Bem így nem kapta meg apjától azt a vagyont, amire számított, ezért visszatért a hadseregbe (1817. szeptember 27.). 1817—1820 között Bem szolgálata simán és sikeresen zajlott; 1819-ben II. osztályú századossá lépett elő, 1820-ban I. osztályú százados lett, ebben az időszakban Bontemps tábornok szárnysegédje volt (3) — az Arzenál és a hadianyagraktárak igazgatója. Ebben az időben az ő rakétaágyúi nagy sikereket értek el (4) (Erfahrungen über die Congrevschen Raketen), Bem egy ideig előadott a már ismert gyakornokiskolában (5). A Kongresszusi Királyság hadseregében töltött szolgálat csúcsain történtek olyan események, amelyeknek következménye az volt, hogy Bem kilépett a sereg szolgálatából. 1819-ben, rakétakísérletek alatt robbanás történt, ahol Bem össze-vissza égett, különösen az arcán, ami sokáig komolyan elcsúfította arcát. A másik eset, amely befolyásolta egészségét és fizikai állapotát, egy szerencsétlen kimenetelű párbaj egy ismeretlen tiszttel, ami eredményeként az ellenfele életét vesztette, ő maga pedig a lábába kapott egy lövést, ami miatt élete végéig sántított. Ugyanakkor a katonai szolgálat is kudarcot hozott. 1821. szepember 8-án Bemet áthelyezték a gyalogos tüzérség 1 századához, ami lényeges degradálást jelentett számára a korábbi pozíció fényében. 1822-ben a rendőrség nyomot fogott a már nem létező Nemzeti Szabadkőműves Páholy miatt, ami eredményeként nagy letartóztatások és tisztogatások voltak a tiszti karon belül is. Bem is börtönbe került, hónapokig tartották fogva. Bizonyíték nem volt ellene, de a hadbíróság így is egy év börtönre és a „katonai szolgálatra alkalmatlan" kinyilvánításával a hadseregtől való kiebrudalásra ítélte. Néhány befolyásos ember közbelépésének köszönhetően Bem megmaradt a hadseregben, de csak formailag. Az utolsó ok, ami miatt Bem eltávozott a katonaságtól, az adósságai vissza nem fizetése miatt kitört botrány. Ez a tény összekapcsolva a már említett párbajjal, nos ez a közmondásos utolsó szeg a katonai karrier koporsójában a Kongresszusi Királyság fegyveres erői kötelékében. A pénzügyi botrány után a tiszti bíróság J. Bemet kéthavi fogdára ítélte, és egy kis provincionális helyőrségbe küldte szolgálatra. A fogda letöltése után Bem leszerelt, és így végleg elbúcsúzott a Kongresszusi Királyság seregében a katonai karriertől.