Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Fejér László–Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700–1945)

KÖNYVISMERTETÉS Fejér László — Lászlójjy Woldemár: A hidrometría magyarországi fejlődése 1700-1945. Vízügyi Történeti Füzetek, Budapest, 1986. 192 oldal, 63 ábra. 94 — Ft. < A hidraulika magyarországi történetével foglalkozó irodalom nem nevezhető túl bőségesnek és különösen szerény számban jelentek meg a hidraulika és ezen belül a hidrometría történetével foglalkozó tanulmányok. Ezért is kell ezt a szokatlanul szépkivitelű és gazdag tartalmú könyvet örömmel üdvözölni. Szerzői ismert „vizes" szakemberek, akik nemcsak szakértelmüket és szorgalmukat, de lelkesedésüket is „bedobták" a mű színvonala érdekében. Fájdalmas, hogy az egyik szerző — Lászlóffy Woldemár, akinek Kolozsvár, 1903 — Budapest 1984. jelzik életútjának kezdetét és végét — a megjelenést nem érte meg. Ennek tragikumát az érzi át igazán, aki valamikor maga is könyve megjelenésére várt. Vízépítkezések előmunkálataihoz tartozik a víz, — melynek jelenlétében az építkezés majd lezajlik — ismerete. Folyamszabályozások — hangzatos kifejezéssel élve „a természet átalakítása" felelőséggel csak úgy és akkor megengedett, ha a tervezés és építkezés kimerítő előtanulmányok alapján indul meg. Korunkban jó példa erre a Bős-Nagymaros közt végzett átalakító munka, melynek részleteiről, vízrajzi, ökológiai és egyéb hatásairól évtizedes vita folyik. Egy magyarországi vízépítkezést sem előzött meg oly gondos hidrometriai, geológiai előtanulmány, mint a Duna ezen szakaszának átalakítása. A hidrometría egyik elsődleges feladata a folyómeder keresztmetszetén — szelvényén — átfolyó víz mennyiségének megismerése (a vizesek úgy mondják, a meder „emésztésének" megismerése). Ehhez pontos szelvényezés és a víz sebességének a szelvény egyes pontjain mért értékeinek ismerete szükséges. A szelvényezést és sebességmérést el lehet végezni a régi utászregula szerint mérőónnal, szelvényező zsinórral, kitűzőcsáklyákkal és úszó leúszása idejének mérésével. Nyilvánvaló, ez a módszer megfelelhet harcszerű körülmények közt hadihíd, vagy szükséghíd építésének előkészítésekor, de völgyzárógátak, hídpillérek, kamarazsilipek stb. építésének előkészítésekor finomabb eljárásokra, pontos műszererekre van szükség. A hidrometría módszereinek, műszereinek historikumát mutatja be e könyv. A Hazai vízsebességmérés c. fejezetben szép reprodukciót láthatunk Leupold Theatrum Machinarum c. enciklopédiájából, egy másik táblán a Pitot-cső szép ábrázolását láthatjuk. Neves magyar „vízmérők" mint Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Révy Gyula, Horváth Ignác életét, működését műszereit ismertetik a szerzők. Horváth Ignácról tudjuk, hogy eredetileg nem foglalkozott vízépítéssel, gépészmérnök, műegyetemi tanár volt, aki érdeklődésből szerkesztett különféle hidrometriai műszereket. Működése nyomán a szelvényezőzsinór és kitűzőcsáklya szerepét villamos regisztráló műszerek vették át. Figyelemreméltó körülmény, hogy tevékenységében segítette Csonka János a magyar motoripar kezdeményezője és a karburátor egyik feltalálója, amikor különféle mellékberendezéseket készített a műegyetemi tanműhelyben a mérések végrehajtására. Külön fejezet kezdődött a Vízrajzi Osztály alapításakor, amelyről törvényerejű rendelet intézkedett 1886-ban. Ezzel a vízmérés heroikus korszaka véget