Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

KRÓNIKA - Kozma Gyula: „30 éves a magyar számítógép” című kiállítás

A bevezető képsor a számjelzés és a számolás történetét vázolja az ókortól kezdve, majd a lyukkártya megjelenését mutatja először a textiliparban a Jacquard-féle szövőgépen (1808), utána pedig a Hollerith-féle információfeldolgozó gépen (1890). A további fotók néhány jelentős számítógépre hívják fel a figyelmet (Z—3, MARK—I., ENIAC), majd a sort a princetoni egyetem Felsőfokú Tanulmányok Intézetében készült Neumann-féle IAS gép (1946) fotója zárja. Itt olvasható Neumann János általánosan és örökérvényűén igaz gondolata saját szavaival kifejezve: „A fejlődés ellen nincs gyógymód ... csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia." A gondolat igazságát bizonyítja az előző történeti képsor éppúgy, mint az ezeket követő gépek sora. Így például a Kozma László akadémikus professzor által tervezett és a Műszaki Egyetemen oktatási céllal elkészített MESZ—I. nevű számítógép. Ez volt az első hazai tervezésű és építésű programozható digitális számítógép (1958). Kozma László a tervezés, építés és üzemeltetés tapasztalatait hallgatóinak átadva olyan ismereteket adott, amelyek rövidesen nagy eredményt hoztak. A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutató Csoportja 1959-ben szovjet dokumentáció alapján elkészítette az ország gazdasági számítási szükségleteinek ellátására az M—3 nevű számítógépet. A munka nem csupán a tervek adaptálásából, hanem a fiatal mérnökök csoportjának jelentős újításaiból állt össze. Sajnálatos, hogy ez, a szakma történetében jelentős gép nem maradhatott meg az utókornak, csupán három dobmemória és néhány perifériális