Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

13. A felposztózott mosópad keresztmetszete aranyászok. A közbülső posztócsíkok megnevezésére külön mesterszavuk nincs. Így a hat posztócsíkkal (az átfedéseket nem számítva) a 150 x 60 cm-es padfelületből beborítottam kb. 110x60 centimétert. A pad „fejét" már nem posztóval, hanem erős nylonnal borítom be úgy, hogy azt három oldalon a peremhez rajzszegezem, alsó szélét a fejposztó felső szélére teszem úgy, hogy jól megfeszüljön rajta, s ne kerülhessen alá a mosandó anyag. Régebben az aranyászok — nylon helyett — erős vitorlavásznat használtak a pad fejének beborítására. Mosás után az ezen maradt anyagot rákefélték a posztóra. A nylon azonban jobban megfelel erre a célra, s a beszerzése is könynyebb. A mérete 70 x 60 cm. A fejposztó mindig a legjobb minőségű, legújabb, tehát a legkevésbé kopott posztócsík, mivel a legtöbb aranyat ez a posztócsík fogja meg. Ha megkopik, a második helyre kerül, majd a harmadikra, negyedikre, ötödikre és utoljára lábposztó lesz belőle. Milyen legyen a posztó? Nagyon fontos a posztó minősége. A világos posztón nem látszanak meg jól az aranyszemcsék, s a finom minőségű posztó pedig hamar „eltelik", „telítődik" és ezért aztán megülepszik rajta — nagy bosszúságunkra — az átmosott anyag meddőjének egy része is. Az ilyen posztóból gyakrabban kell kimosni a rárakódott anyagot, s ez időfecsérlés. Az aranyásznak ugyanis nem mindegy, hogy műszakonként hányszor kell lemosnia a posztócsíkokról a rajtuk levő dúsított, tehát aranyban gazdag anyagot... Még egy érdekesség! Régebben néhány aranyász — főként a Szigetközben és Ácsott — nem borította be posztócsíkokkal a pad egész felületét!