Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

pl. Vajkán, Doborgazon (szintén csallóközi községek, egykori híres aranyász­települések, ma a nevük Vojka na Dunaji és Dobrohost') 5—5 forint, Somor­ján 10 forint mellé félzsák porzót adtak. Somorja régi jegyzőkönyvein száza­dok előtti aranyászok porzója csillog még most is aranyszemekkel keverve ... " Itt ugyan téved Khín Antal, mert az aranyászoknak gondjuk volt arra, hogy arany ne maradjon a porzóban. S mindmáig ők tudják legjobban, hogy Nem mind arany, ami fénylik! Még valamit a próbalapátról Sajnos ma már az igazi aranynézőlapát is fehér hollónak számít. Inkább csak néhány múzeumban látható. A jelenlegi aranyászok beérik a rozsdás vas­lapáttal csinált, de az igazinál kevésbé megbízható lapátpróbával. Csak a hozzá nem értőknek magyarázhatják be azt, hogy a rozsda éppen úgy megfogja az érdes felületű, az aranyászok szerint „sarkos", „körmös" aranyszemcsét, mint az égetett belsejű bükkfalapát! Még a legügyesebb, leggyakorlottabb aranyász is „elúsztat" néhány aranyszemcsét, ha vaslapáttal, vagy éppen egy műanyag tálacskával végzi el az aranynézést ... A „dúsulás" és a „habzás" Az aranyászpartokon, melyek akár több kilométeresek is lehetnek, de in­kább rövidebbek, nem mindenütt egyforma a vörös föveny aranytartalma. Hi­szen éppen ennek megállapítására szolgál a lapátpróba is! A víz sodra és a hullámverés néhol jobban feldúsítja a kavicsos fövenyt. Ezeket a helyeket „dúsulásoknak", vagy „dúsolásos helyeknek" nevezzük. Az ilyen helyeken min­dig kifizetődött és ma is kifizetődik az aranymosás. Ezekre a helyekre már az — évente kétszeri — áradás alkalmával is több aranyat, aranyban gazdagabb fövenyt rak le a víz, s tovább dúsítja őket a már említett hullámverés is. Lassú, de igen alapos munka ez! A szél vagy a már egyre sűrűbben közlekedő és egyre nagyobb hajók okoz­ta hullámverésnél a víz felkapja a partközeiben levő aranytartalmú fövenyt és feljebb, egyre feljebb dobja a partlejtőn. A visszahúzódó víz viszont már „fáradt víz", erejét vesztett víz, s nem képes a nagy sűrűségű anyagot, amilyen a vörösgránát, magnetit, pirit, arany, stb. visszavinni a mederbe. így aztán a partlejtő legmagasabb részén, sokszor a partfal tövében, az úgynevezett „hab­zásban" található az aranyban leggazdagabb föveny. Mesterséges, aranyász mesterszóval „csinált habzást" eredményezhet a lej­tőspart fövényébe „benőtt" leszakadt partdarab (a partfalból), a fövenybe ágya­zódott, vízhozta fatörzs, nagyobb darab uszadékfa, mely a partra törő hullá­moknak útját állja, s azokat értékes terhük lerakására kényszeríti. De nagyon feldúsulhat a föveny aranytartalma a partlejtő bokrainak, cserjéinek hajszál­gyökerei között is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom