Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)
TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.
sáshoz nélkülözhetetlen vízhez. A közönséges kerék belesüppedt volna a lágy fövenybe, s ezért helyére — nem egyszer — ügyes kis hordót vagy széles kereket szereltek a találékony aranyászok. Ez a dunai aranyász teljes kelléktára. A folyami aranymosás munkafolyamata — nagyjából — három szakaszra tagolható. Ezek a következők: 1. Az arany „feltárása", amikor az aranyász „megnézi színre a küet" (követ). Ezt követi a — régente igazi „aranynéző-" vagy „próbalapáttal", ma már csak inkább közönséges (de rozsdás!) vaslapáttal elvégzett — „lapátpróba", vagy a másik, a szebbik nevén az „aranynézés". -10. A part keresztmetszete 2. Az aranyban többé-kevésbé gazdag föveny, az aranyföveny (a folyók partját helyenként borító, szabad, tehát mosható aranyat tartalmazó kavicsos homok) felkupacolása, a mosópad felállítása, „felposztózása" és „beállítása", majd az ezt közvető tulajdonképpeni aranymosás. 3. Az arany további tisztítása az „aranyválasztóval", az arany „karélása", „kifoncsorítása", a higany kipréselése, az arany „kiégetése" vagy „kisárgítása", s ezt követi az aranyász munkájának befejező része, az arany beolvasztása és — legvégül — az arany „savas kezelése". Aranynézés vagy lapátpróba Az „aranyászöntések" titka Az aranyászó partok, mesterszóval „mosóhelyek" vagy „aranyászöntések" titkát csak az aranyászok ismerik. Mint mindenütt a Duna partján, ezeken a helyeken is igen sok ember megfordul, de közülük csak nagyon kevesen tudják, hogy a lábuk alatti fövényből ma is mosható a legtisztább, a 22—23 karátos „mosott-" vagy „sárarany". Azt pedig még kevesebben tudják, hogyan nyerhető ez ki a fövényből, s mindössze néhányan vannak ma Magyarországon,