Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

nyi égetett felületnek segítségével állapítja meg az aranymosó, hogy azon a bizonyos helyen mennyi arany van a fövenyben. A többi, az értéktelen meddő anyag ugyanis lassan lemosódik a lapátról, de a nagy falysúlyú (sűrűségű) és érdes felületű aranyszemcsék jól „megkapaszkodnak" a lapát égetett részén, ahogyan az aranyászok mondják, szinte „foggalnkörömmel csimpaszkodnak" bele. S mivel sárgán ragyogó színük erősen elüt a feketére égetett alaptól és az aranyat kísérő, ugyancsak fekete „vasportól", az aranyász könnyen megszámolhatja, felbecsülheti, hány aranyszemcse is maradt a lapátján a körülbelül 2—3 kilónyi aranyfövenyből. Ezt a műveletet aranyász mesterszóval „lapátpróbának", vagy „aranynézésnek" nevezik a beavatottak. Vidékenként máshogyan végzik el. 5. A köpőce legrégibb változata, egyetlen darab bodzafából készült 3. Az aranymosóasztalnak számtalan neve van: aranymosóasztal, mosóasztal, asztal, fogasasztal, aranymosópad, mosópad, fogaspad, aranyászdeszka, deszka, aranyászvályú, vályú, ló és csikó. A fogaspadon, fogasasztalon, fogasdeszkán, lovon, vagy csikón a posztó- (és nylon) borítás helyett haránt bevágások vannak, s ezekből az aranykaparóvas segítségével kaparják ki az aranyat és fekete kísérőjét. Ez egy két, három vagy négy lábra lejtősen állított, fenyődeszkából (régebben hársfából) készített, posztócsíkokkal és nylonnal borított, két hosszabb és egyik rövidebb oldalán peremes lap. A hosszúsága 130—150—200, a szélessége általában 60 centiméter. Magasabban álló, peremes (!) végére teszik a deszka keretű, erős drótháló fenekű rostát, melyet a dunai aranyászok saroglyának, saraglának, vagy egyszerűen csak sráglának neveznek. Régebben az erős dróthálót vesszőrács és legrégebben az egész saroglyát fűzfavesszőből fonott, lapos, ovális kosár, a félkas, csallóköziesen a „fíkas" helyettesítette. Ez a soknevű alkotmány a második legfontosabb és már évszázadok óta a