Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - H. M.: Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez „Épült itt helyben, Tordán”

Kövecsi János is (14). A hatóságok tisztségviselőinek névjegyzékében találunk utalást születési helyére: a megye építészeként (geometra) Ioannes Követsi de Agyagfalva szerepel (15). Bátran állíthatjuk tehát, hogy Kövecsi Agyagfalván született, s onnan hozhatta székely kézügyességét; Tordán tevékenykedett, itt alapított családot, és valószínűleg itt is halt meg. Ezek az adatok azt is megvilágosítják, hogy nem csak egyszerű ácsmester volt, hanem a megye mérnöke (geometra), ami bizonyos fokú ismereteket, képzettséget feltételez. Ezt bizonyítja egyébként az a hivatalos irat is, amelyben a Főkormányszék kéri 1810ben kinevezési illetéke lefizetését (16). Mérnökökre a XVIII. századtól kezdve — eleinte főleg mint földmérőkre és „vízépítőkre" — volt szükség (17). A földmérő a törvényhatóságok „tisztikarához" tartozott, tudása a hazai középfokú iskolai végzettségnek felelt meg. Szakmai felkészültségüket tekintve, az akkori Erdélyben működő „mérnökök" három kategóriába sorolhatók: 1. a budai Institutum Geometricum végzettjei (ezt a mérnökképző intézetet II. József létesítette 1782-ben, tehát mindössze néhány évtizeddel volt fiatalabb az 1747-ben alapított párizsi műszaki akadémiánál, a világ legelső ilyen jellegű főiskolájánál; kora színvonalát megközelítő képesítést nyújtott). 2. a katonai műszaki akadémia végzettjei (hadmérnöki képesítést nyújtó ilyen intézet csak Bécsben volt, ahol később Bolyai János is tanult; Pesten csak az alacsonyabb képesítést nyújtó tüzériskola működött, amelyen Gábor Áron szeretett volna tanulni; akadémiai tisztek főleg a Bánságban dolgoztak földmérőként). 3. a legtöbben az oklevél nélküliek voltak, akik segédmunkaerőként dolgozva valamelyik tényleges mérnök mellett sajátították el a gyakorlati ismereteket. Kövecsi valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozott, és feltehetően a megye előző földmérője, Kovács Ferenc mellett dolgozva sajátította el a szükséges ismereteket. Hogy az így szerzett műszaki jártassága nem sok elméleti tudással párosulhatott, bizonyítja egy, a hídépítés időszakában kelt malomépítési engedélye (18), amelyben kizárólag becslésekre támaszkodik, s a távolságmérésen kívül semmilyen számítást nem végez. Milyen szakkönyvek állhattak Kövecsi rendelkezésére (19)? Mint földmérőnek és vízépítőnek elsősorban matematikai ismeretekre lett volna szüksége. Ha tudott latinul, válogathatott Jánossi Miklós könyve (Trigonomeria ..., 1737) vagy Hell Miksa Kolozsvárt kiadott két tankönyve (Elementa matemiaticae ..., 1755 — Compendia .. . omnium operationum aritmeticarum, 1755) között, anyanyelvén pedig rendelkezésére állt Maróthi György debreceni tanár Arithmetica, vagy a számvetésnek mestersége ... (1743) című nagyon jó gyakorlati műve, valamint Dugonics András matematikus úttörő munkája az algebráról és a földmérésről (A tudákosságnak két könyvei 1784); Hadaly Károly győri tanár vízműtani kézikönyve (Elementa hydrotechnicae 1783) jól áttekinthetően elemezte a folyószabályozást. Olvashatta Szathmári Paksi Mihály marosvásárhelyi tanár könyvét (Physica contractr ..., 1719) és a kassai Lipsics Mihály Statica ... (1740) című, a kor színvonalán álló művét. Rausch Ferenc, az Institutum Geometricum tanára gyakorlati matematikai szakmunkát adott ki a földmérésről (Practische Mathematik, 1788). A fahidak szilárdságának megállapításával foglalkozott Horváth K. János, az intézet fizi-