Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

A nemzetközi konferenciákon rendszeresen képviselték magukat. Teljes felsorolás nélkül csak az első időszak néhány kiemelkedő eseményére utalunk: az 1878-as első földtani kongresszusra, mely Párizsban, a másodikra, mely Bolognában volt (43). Külföldi kutatásokra csak ritkán került sor. 1892-ben Böckh János, Roth Lajos és Schafarzik Ferenc a Vaskapu-szabályozás során szerb területekre is kaptak felvételi engedélyt (44). Gyakoribb volt a tanulmányi célból végzett külföldi utazás. Ilyen volt pl. Mattyasovszky Jakab kiküldetése a romániai kőolajkutatásokra (45), Galíciába szintén „petróleum előjövetel" tanulmányozására utazott Böckh igazgató és Adda Kálmán (46). Még inkább tanulmányút jellege volt két olyan dolgozó utazásának, akik az Intézetbe kerülésükkor azonnal külföldre mentek, hogy hazatérve a legmagasabb színvonalon álló tapasztalatokat kamatoztathassák. Ilyen volt Kalecsinszky Sándor féléves tanulmányútja Bunsen heidelbergi laboratóriumában 1883-ban és Inkey 1891-es németországi tanulmányútja (47). Az Intézet tekintélyének elismerését az 1909. április 14. és 24. közt Budapesten megrendezett első nemzetközi agrogeológiai kongresszus jelentette. Ekkor már Európa élvonalába tartozott az itt folyó kutatás. De hogy értékelték a magyar geológusok saját magukat és munkahelyüket külfölddel összehasonlítva? Böckh igazgató így írt erről 1886-ban, amikor megállapította, hogy a hazai földtan nem olyan terület „hol nem hosszú évek vagy generatiók által jól előkészített talajon — mint a régi kultúrállamokban — mozognak intézetünk geológjai... de eredményekben kiállják velük a versenyt" (48). A háborús évek 1914 tavaszán az elkészített felvételi tervezet szerint indultak a geológusok szokásos útjukra, amelyben horvátországi felvételek is szerpeltek, tehát a majdani hadműveleti területekhez legközelebb eső országrész. A mozgósítást követő napokon az Intézet 22 dolgozóját hívták be, illetve öltöttek önként mundért magukra (49). Közülük hat geológus a felvételekről utazott mozgósítási körletébe. Akinek még kételyei lettek volna a helyzet komolyságát illetően, azt gyorsan kijózaníthatta az FM távirata július 31-én: „összes engedélyezett szabadságokat megszüntetem. Jelen körülmények között katonai behívás alóli felmentésnek helye nincsen. Behívottak nevei hozzám bejelentendők. Intézet vezetését bevonulás esetén mindig rangban idősebb veszi át. Ha minden tisztviselő bevonul, helyiségek lepecsételendők, kulcsok elismervény ellenében hatóságnak adandók át." Ha ez utóbbi intézkedésre nem is került sor, a további behívások még jobban apasztották a létszámot. Az Intézet felszerelése, tagjainak képzettsége a modern eszközökkel vívott háború számára elengedhetetlen volt. 1914 augusztusában felajánlották a hadvezetőségnek a laboratóriumot és az ittmaradt vegyész munkaerejével együtt „bármiféle kémiai munkálatok elvégzését" (50). A bécsújhelyi katonai repülősképző intézet a még gyermekcipőben járó katonai repülés részére kért véleményt, hogy hol találhatók az ország területén repülőterek építésére alkalmas területek (51). A folyamatos, térképezéssel egybekötött felvételek nem akadtak el, bár nagy nehézségekbe ütközött lebonyolításuk; sok helyen a felizgatott lakosság a térképekkel dolgozó geológusokban kémeket látott, 1915-től már fegyveres kísérettel vettek részt a felvételeken. Az igazgató a bevonult tagok pótlására