Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

Az épület hosszmetszete. Jobboldalt a tisztiorvosok képzését szolgáló szárny, baloldalt a laboratóriumok. A II. emelet szintje mindkét szárnyban egybeesik Az OKI szervezeti felépítése Ez az ismertetés részletezi az elképzelt szervezeti felépítést is. Johan első helyen említette a tisztiorvosok képzését, a képzés gyakorlatiasabbá tételét, szintjének emelését, a tanfolyam idejének 3-ról „legalább" 6 hónapra történő felemelését. Nemcsak hivatalnok-orvosokat, hanem a laboratóriumi munkában jártas szakembereket kívánt képezni. Az intézet másik — nagyobb — munkáját összefoglalóan közegészségügyi laboratóriumi szolgálóinak nevezte, mely négy osztályra tagozódik. A patohisztológiai és parazitológiai osztály egyrészt kórszövettani vizsgálatokat végez, elősegítendő pl. a rák korai diagnózisát. Így erről a vidéki orvosoknak sem kell lemondaniok a jövőben, hiszen ilyen részleg csak klinikán, nagy kórházban volt akkoriban. Másrészt ennek az osztálynak lesz a feladata a parazitológiai vizsgálatok elvégzése is mind a mikroparaziták (pl. malária), mind a makroparaziták (pl. legyek, poloskák) tekintetében. Kutatni fogja ezek irtásának módját is. A bakteriológiai osztály a fertőző betegségek kórokozóinak a „keresésével" fog foglalkozni, a bélsár-, a vizelet-, a köpet-, a genny-, a víz-, a tej- és az élelmiszermintákat fogja e szempontból megvizsgálni. Termelni is fog bizonyos (tífusz, kolera stb.) vakcinákat. Szükség esetén mozgó laboratóriumi felszereléssel vidékre megy, hogy kutakat, vízvezetékeket a helyszínen vessen alá bakteriológiai vizsgálatnak. A szerológiai osztály a fertőző betegségek szerológiai vizsgálatait (pl. Widal, Wassermann) fogja végezni; emellett mind a hazai gyártású, mind az importált szerobakteriológiai készítmények ellenőrzése is a feladata. Az intézet tehát általában nem fog e készítmények termelésével foglalkozni, csak azok ellenőrzésével. Ebben különbözni fog számos hasonló külföldi intézettől. Az állami termelés mellett az szól, hogy olyan oltóanyagokat is előállítanak, amelyek termelése — a csekély szükséglet miatt — nem rentábilis. Felhozzák érvként, hogy így a minőség is biztosított, mert a magánvállalatok ellenőrzése nehéz. Johan azonban határozottan a magántermelés mellett állt ki; elsősorban azért, mert minden külföldi tapasztalat szerint az állam számára ez az olcsóbb.