Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

egészségügy helyzete feltáruljon, a javaslatok feledésbe ne menjenek. Ezzel báró Korányi Sándor is egyetértett (6). A javaslat elfogadást nyert; a kivitele­zéssel pedig az egyesület Liebermann által vezetett Közegészégügyi Szakosztá­lyát bízták meg. Az előkészületekhez még hat hónap sem kellett: 1917. október 25. és 28. között (csütörtöktől vasárnapig) egy országos népegészségi nagygyűlés ülésezett. Szöveghű tárgyalási anyagát 1918-ban vaskos kötetben adták ki; a sajtó alá rendezést Fenyvessy Béla dr. egyetemi tanár és Madzsar József dr. egyetemi magántanár végezte (6). A nagygyűlést ugyan haladó orvosi körök szervezték, hogy a tömegeknek a világháború okozta, fokozódó gazdasági nehézségek által is kiváltott elége­detlenségét ismerve, kikényszerítsenek valamiféle előbbrevivő kormányzati döntést, azonban azon nemcsak orvosok vettek részt. A prominens orvosokon kívül gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter, több államtitkár, számos országgyűlési képviselő is jelen volt. Képviseltették magukat az érdekelt minisztériumok és egyéb szervek, de nem hiányzott a baloldali politikai ellenzék sem. így a Társadalomtudományi Tár­saságot — többet közt — Jászi Oszkár, Szabó Ervin, Szende Pál, Varga Jenő képviselte. Igaz, hogy a program szerint Wekerle Sándornak, az akkori minisz­terelnöknek a részvételére is számítottak, aki azonban — a bejelentés szerint egy váratlan minisztertanácsi ülés miatt — nem jelent meg, de a rendezvény 939 regisztrált tagja ennek ellenére sok fontos kérdést megvitatott. Többen szálltak síkra egy megfelelő közegészségügyi bázisintézmény érdekében és hi­vatkoztak arra, hogy Ausztriában 1917 szeptemberében orvos által vezetett Egészségügyi Minisztériumot alakítottak. A következő évben báró Müller Kálmán tartott előadást az új, létesítendő közegészségügyi intézetről (7), mely egyesítené a laboratóriumi munka, a kuta­tás, az irányítás és a képzés feladatait. Amint azonban már említettük, ez sem vezetett eredményre. Magyarország közegészségügyi helyzetének néhány jellemzője a dualizmus időszakában A kiegyezést követően hazánk rendelkezett angol mintára készült, átfogó közegészségügyi törvénnyel az elsők között Európában. Ez az 1876. évi XIV. törvénycikk a közegészségügy minden ágára korszerű rendelkezéseket tartal­mazott, egészében csak az 1972. évi II. törvény helyezte majd egy évszázad múltán hatályon kívül. E törvény haladó előírásait azonban nem hajtották végre. 1890-ben Chyzer Kornél — ekkor Zemplén vármegye tiszti főorvosa, később a Belügyminiszté­riumban a közegészségügy legfőbb vezetője — úgy nyilatkozott, hogy „ ... a mi közegészségügyi törvényünk, melynek német és franczia nyelvre való fordítá­sával port szeretünk hinteni a művelt nyugat szemében, csak írott malaszt..." (8). Ennek több oka is volt. Az országunkban hagyományos — és a nemzeti függetlenség bástyájának szerepét játszó — megyei autonómia következtében az egészségügyre fordítandó költségek tekintetében az önkormányzati testületeket illette a döntés joga. Részben anyagi fedezet hiányában, de főleg szemléletbeli okokból erre mind­végig sajnálták a ráfordítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom