Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Iparosműhelyek a töröktől felszabadult Budán

tak, akik csersavas eljárással és füllesztéssel dolgozták ki termékeiket. Egyik képviselőjük a XVIII. század első éveiben Hoffmann Miklós volt, akinek halála után 1730-ban készült leltár. Neki és feleségének egész vagyona 5434 Ft-ot tett ki, amit 2495 Ft adósság terhelt. A műhelyben nagy mennyiségű feldolgozott és feldolgozatlan bőr volt, 1415 Ft értékben. A készlet fontos bőrből, ökör, tehén, borjúbőrből, bélésbőrből állt. A feldolgozáshoz a műhelyben lenolaj, hamuzsír, makkgubacs (cser) állt rendelkezésre. A bőr füllesztése kádakban, dézsákban történt. Ezek rendszerint vörösrézből készültek, és így jelentős értéket képviseltek. A bőr tisztítását húsolódeszkán és faragótőkén kaparóvassal, simítóval, recélő, borotváló vassal vagy kővel végezték. A műhely felszerelését mérlegek, kádak, edények egészítették ki. A mester ipari berendezésének értéke 503 Ft volt, vagyonának 10%-a, adósságai után maradt hagyatékának 1/5 része (31). A bőrfeldolgozó mesterek szerszámkészlete a bőrkikészítőknél is csekélyebb volt, és a műhelyben csak készárut, valamint minimális mennyiségű nyersanyagot találtak az összeírok. 1714-ben Lampel Sámuel vargamesternél 6 suszterszéket, 1 prést, 2 pár lábbelit, 40 pár kaptafát, 1 kampót, 1 zsák szeget írtak össze (32), Gruber Gáspárnál 1718-ban apró szerszámokat, 1 fűrészt, 1 vágót, 1 kampót és mindössze 1 kaptafát találtak. A mester már az 1690-es években Budán élt, a Várban emeletes háza, a határban nagy szőlője volt, műhelye fejlesztésére azonban nem fordított gondot (33). Burchardt András varga és felesége szintén háztulajdonosként éltek a Várban, azonban szerszámkészletük mindössze 3 Ft-ot ért, és nem volt jelentős bőr sem raktárukban. Készáruik között 53 pár női, férfi cipőt, papucsot, csizmát írtak össze (34). A vargaműhelyek minimális szerszámkészlete arra mutat, hogy a mesterek nem tartalékolhattak szerszámokat, hanem azokat vándorló legényeik hordták magukkal. Hasonló a helyzet a csizmadiákkal is, bár itt a termékek nagyobb értékének megfelelően gazdagabb készlettel találkozunk. Csakmanovics György műhelyében 33 pár különféle, 15 pár azonos méretű kaptafát, 2 fém mustrát, 3 munkaasztalt, 2 ülőkét, 1 pár fa rámát, 1 tűzdelő (stoppoló) fát, 3 kiszabó, 1 cifrázó kést, 1 fenőkövet, 1 orsót stb. írtak össze. E műhelyben 2—3 fő tudott egyszerre dolgozni, bár az apró szerszám csak a mesternek volt elegendő (35). Hasonló volt Bottyán György és Balogh György csizmadiamester műhelye is. Bottyánnál a 61 kis és nagy kaptafa mellett mindössze 3 fém mustrát és 3 ollót találtak (36), viszont jelentős nyersanyag- és árukészlete volt. Balogh György műhelye az elszegényedés jeleit mutatja. Itt 2 pár félkész csizmát, 2 Ft értékű apró szerszámot, 6 pár javításra váró lábbelit, 11 pár kaptafát és régi vasakat találtak. A mesternek sem háza sem egyéb ingatlana nem volt, legényének 30 Ft-tal tartozott (37). Kreiszler Barbara szűcsmesternél csak kidolgozott bőrök, bélésanyagok, parókák, kesztyűk, sapkák, bundák stb. voltak (38). A töröktől visszafoglalt Budán viszonylag fejlett volt a nyerges mesterség. A vizsgált időszakból 2 mester műhelyleltára maradt fenn. 1710-ben Klöckler Lőrinc nyergesnél a műhelyben apró szerszámokat, nagy fűrészt, bőrt, vas pántokat, kifaragott nyeregfákat, nyakszíjakat, kész nyergeket írtak össze (39). özvegy Peyrlin Zsuzsanna műhelye nagyobb változatosságot mutat. Itt is voltak kész és félkész áruk, nyeregfák, kapák, ülésbőrök, hámok, sőt szíjgyártó mesterséghez tartozó áruk is. Viszonylag gazdag a szerszámkészlet: kések, szekercék, enyvolvasztók, mintavasak, nyeregformák, munkaasztalok stb. egyaránt voltak a műhelyben (40). A textilipari mestereknél a kevés szerszám mellett a műhelyben található textilkészlet változó volt. A váltóműves, csak megrendelésre dolgozó szabóknak