Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Iparosműhelyek a töröktől felszabadult Budán

A török kiűzése utáni időszakból az első hagyatéki leltár 1688. decemberéből maradt fenn (12). Ez Rauch Mátyás kardkovács halála után készült, akinek műhelyében magyar és török fegyvereket, kardokat, dárdákat, lándzsákat, páncélt, puskát találtak az összeírok. Szerszámai között enyvolvasztó, kis üllő, kézfűrész szerepelt. A XVII. század végéről — Rauch anyagán kívül — 8 kézműves hagyatéki leltára tartalmaz érdemi adatokat a műhely berendezéséről. 1694-ben keletkezett Schnieghardt Miklós vagyonának leírása, akinek műhelyében 79 pár cipőt, borjú- és marhabőröket írtak össze (13). Ebben az évben Weil Mihály szappanfőzőnél a műhelyben gyertyabélnek való zsinórokat, nyers szappant, gyertyát, vörösréz és sárgaréz mintákat, gyertyaformát, hamuzsírt találtak (14). Becher Bertalan borbély orvosi tevékenységet űzött, és ennek megfelelő „műhelyt" alakított ki (15). Ebből az évből származik Schwartz (Scher) Antal kőműves hagyatéki leltára is, amelyben az iparhoz tartozó kőműves felszerelés mellett egyéb szerszámokat is összeírtak. Schwartz Antalnak volt asztalos gyalu ja, közönséges fúrója, szögfúrója, vas vágószerszáma (hidegvágó), gyalupadja, satuja, prése is. A mester a török utáni időszak legelső iparosai közé tartozott, aki az építésen kívül bizonyára a fa feldolgozásához is értett (16). 1698-ban mérték fel Fechter Anna Julianna vargamesternő vagyonát. Műhelyében 62 pár cipőt, török lábbelit, 9 pár papucsot, bagariát és borjúbőrt találtak (17). Láng Kristóf üveges főként kereskedéssel foglalkozott, üveges boltjában az áru 200 Ft-ot ért (18). Bendels Hannibál szíjgyártónál csak minimális értékű szerszámot, de sokféle félkész- és készárut találtak az összeírok (kötőféket, kantárt, hámot, istrángot, oldalszíjat, gyeplőt, zablát, csatot, ostort, gombot, karikát stb.) (19). 1699-ben Erhardt asztalos jól felszerelt műhelyében a következő szerszámokat írták össze: 2 srófhúzó, 1 vörösréz enyvolvasztó, 2 véső, 1 fa ráspó vas nyéllel, 1 láda, 1 vas húzó, 1 üveg edény, 1 szögmérő, 1 reszelő, 6 gyalu (alapozó, völgyelő, horonygyalu stb.) (20). A XVII. század végén a budai műhelyek felszereléséről nehéz általános következtetéseket levonni. A folyamatos munkához a megfelelő szerszámok a mesterek számára rendelkezésre álltak, bár az egyes rokon iparágak között nagy különbségek a szerszámkészletben nem mutatkoztak meg. Az 1700-as évektől a hagyatéki leltárak száma megnőtt. Az adminisztráció bonyolultabbá válásával ezek értékelése kevesebb nehézségbe ütközik, hiszen az összeírok már rendszerint a hagyatéki tárgyak rendeltetése szerint és a lakás, műhely elrendezését követve vették fel a leltárakat. Kutatásaink során a hagyatéki iratokat az 1730-as évek végéig vizsgáltuk, mivel azok nyilván a korábbi állapotot tükrözik. A fém- és fémfeldolgozó mesterek műhelyeiről egy sor érdekes leírás alapján tudunk képet alkotni. A készáru a műhelyben igen kis mértékben fordult elő, vasat vagy más fémet nyersanyagként tárolni pedig a korrózió miatt sem volt célszerű. Armener Jakab sarkantyúkészítő 4726 Ft-ot érő hagyatékában például mindössze 120 Ft-ot ért a szerszám, nyersanyag és a készáru (21). Ederstorffer Anna lakatos özvegyénél a műhelyben új és régi vasat, készárut és sárgarezet találtak, azonban ennek értéke a vagyon 2,6%-a volt csupán (22). Hameckhe Lajos özvegye lakatos és kútmesteri munkákkal foglalkozott, és ilyen szerszámokból állt készlete is. Alapanyagként csak régi vasat tartott műhelyében (23). A levéltári anyagban a vizsgált időszakból 3 rézműves műhely adatai is fennmaradtak. E műhelyekben igen értékes berendezés található. 1719-ben