Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KRÓNIKA - „A Haley-üstökös nyomában” c. kiállítás

tette és szabadalmaztatta saját gépét (1781). Így történt a találkozás a feltaláló és a gyakorlat között, de ezt megelőzte egy korábbi találkozás is, az utóbbin belül is az óraműves precíziós munkája és a kovács stb. mestersége között. E figyelmeztetés a Magyarország és általában Kelet-Közép-Európa történetével foglalkozók számára különösen fontos lehet: mert emlékeztet arra, hogy az egyéni feltaláló — tehetség csak bizonyos feltételrendszer megléte esetén tud igazán eredményeket elérni, és itt, ezekben az országokban sem a tehetségek, hanem inkább a feltételek terén találjuk a hiányokat. E szempontból is igen tanulságos ez a kiállítás, amely szemléletesen bemutatja a gőzenergia fokozatos érvényesülését, és közben reflexiókra késztet, segít jobban megismernünk Magyarország történetét. Megköszönve a rendezők, létrehozók értékes munkáját, fáradozását, a kiállítást megnyitom. „A HALLEY-ÜSTÖKÖS NYOMÁBAN" ClMÜ KIÁLLÍTÁS 1986. november 13-án nyílt meg a Nemzeti Múzeumban a Természettudományi Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum közös rendezésében; az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete, valamint a TIT Budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló közreműködésével „A Halley-üstökös nyomában" c. kiállítás. A megnyitóbeszédet Márta Ferenc, az MTA alelnöke, az INTERKOZMOSZ Tanács elnöke tartotta. Tisztelt Közönség! A kiállítás témája, a Halley-üstökös megjelenése ez év elején nemcsak a szűkebb szakmai körök, hanem a szélesebb közvélemény érdeklődésének középpontjában állt. Az érdeklődés természetesen ma egészen más jellegű, mint amikor először észlelték és ami után az üstökösök mindig erősen foglalkoztatták az emberek fantáziáját. Az égbolton ritkán megjelenő üstökös ragyogó fénye mindig mély benyomást keltő látvány volt. S mivel az ember mindig kereste az analógiát az égen látható jelenségek és az általa már ismert tárgyak és élőlények között, mint ahogy számos csillagot, az üstököst is ennek alapján nevezte el. Az üstökösök, vagy ahogyan régebben hívták őket a kométák neve a görög „asztér kométész" (hajas csillag) szóból származik, s mivel a „hajas csillag" megjelenése mindig viszonylag rövid ideig — néhány nap, esetleg néhány hét — tartott, váratlan megjelenésüket, hatalmas fényes csóvájukat sokáig baljós előjelnek tekintették. Minthogy jó ideig még nem volt ismert, hogy némelyik üstökös — így a Halley 76 évenként — szabályos időközönként megjelenik, a baljós hiedelmet a Halley-üstökös megjelenése idején bekövetkező események egy ideig igazolni látszottak. A Halley-üstökös 1531. évi megjelenése idején már tudományos értékű megfigyelések végzésére is sor került és Apianus német tudós nevéhez fűződik annak egyértelmű igazolása — amit már korábban is feltételeztek —, hogy az üstökös csóvájának iránya mindig ellentétes a Napéval. Az üstökösök megjelenésére, a jelenség értelmezésére vonatkozóan sokáig Arisztotelész nézete volt irányadó, mely szerint az üstökösök földi légkörben keletkező jelenségek. Tycho Brahe azonban 1577-ben bebizonyította e nézet té-