Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KRÓNIKA - „A magyar ipar Széchenyitől századunkig” c. nagycenki állandó kiállítás

A Ganz gyár 1889-ben Rómában, 1892-ben Tivoliban helyezett üzembe elektromos erőművet. A gyár 1884-ben megkezdte a wattmérők, 1889-ben pedig az indukciós fogyasztásmérők gyártását Bláthy Ottó tervei alapján. A harmadik terembe átvezető ajtó mellett, a falon Ganz gyári wattmérő rajza látható 1886-ból. A külön vitrinben EIVIRT gyártású, Hollós-rendszerű, Hughes típusú betűíró távírógép van elhelyezve. A terem bal oldali vitrinéi előtt, a falon Zarzetzky József gyufagyárának, színes fejű gyufákból kirakott látképe, fényképe tekinthető meg. A jobb oldali négy vitrin a finommechanikai ipar, a fényképezés és a vegyipar fejlődését, a bal oldali öí vitrin pedig a felsőfokú műszaki oktatást, egyes tudományos társaságokat, az iparoktatást, a tudományos és műszaki irodalmat mutatják be röviden. Műszeriparunk egyik nagy egyénisége volt Süss Nándor. Irányításával készült el az Eötvös-féle torziós inga első példánya a budapesti Állami Mechanikai Tanműhelyben. Eötvös Loránd ingáját az 1900-as Párizsi Világkiállításon sikerrel mutatták be. Petzval József 1840-ben elkészítette — a világ első — fényerős objektívet (1:3,6). 1841-ben Marostoni Jakab megnyitotta az első fényképészeti műtermet Pesten. 1896-ban vetítették az első némafilmet Budapesten az Ikonográf nevű mozgókép színházban. 1836-ban találta fel Irinyi János a zajmentesen gyúló gyulát. Az 1843-ban létesített Zarzetzky gyufagyár termékeit az 1862-es Londoni Világkiállításon dicsérő oklevéllel jutalmazták. 1898-ban 182 vegyészeti üzemünk volt 13 000 munkással. Lengyel Béla egyetemi tanár — a világon először — állított elő nagyobb mennyiségű tiszta, fém kalciumot és stronciumot, melyet az 1896-os budapesti Millenniumi Kiállításon és az 1900-as Párizsi Világkiállításon is bemutattak. Az 1762-ben alapított selmeci Bányászati Akadémián az 1790-es évek elején, az elméleti oktatás mellett, bevezették — a világon elsőként — a kémia és fizika tárgyaknál a laboratóriumi gyakorlatot. 1838-tól az intézmény neve Bányászati és Erdészeti Akadémia lett. 1771—1870 között az itt végzett hazai és külföldi hallgatók száma mintegy 5370 volt. 1782-ben hozták létre az Institutum Hydrotechnico Geometricumot, 1846ban a József Ipartanodát, s 1871-ben kapott egyetemi rangot a József Műegyetem. A Műegyetem, szemben a tudományegyetemekkel, már magyar nyelvű mérnöki okleveleket adott ki. 1785—1909 között 5366 mérnöki oklevelet vettek át a hallgatók. Széchenyi István kezdeményezésére 1825-ben alapították a Magyar Tudós Társaságot. A tudományos és a szakmai élet számos fóruma jött létre (pl.: 1841: Természettudományi Társulat; 1867: Magyar Mérnök Egylet; 1892: Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület; 1900: Magyar Elektrotechnikai Egyesület). A XIX. században megjelent hazai tudományos, műszaki, ipari, gazdasági folyóiratok, kiadványok száma mintegy 220 volt. Sok művet könyv formájában adtak ki. Ezek közül például a következők említhetők a megjelenés sorrendjében: Tudományos Gyűjtemény (1817); Bolyai János: Appendix (1832); Magyar Tudós Társaság Évkönyve (1833); Bugát Pál: Tapasztalati természettudomány — Physica (1836); Magyar Mérnök Egylet Közlönye (1867); Bányászati és Kohászati Lapok (1868); Természettudományi Közlöny (1869); Magyar Ipar (1880);