Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Burns, D. Thornburn: Robert Boyle érdeklődése a magyarországi bányák, ásványok és ásványvizek iránt és ismeretei e területen

tek. Boyle műveiben számunkra itt elsősorban a vas(II)-szulfát és a réz(II)szulfát, a zöld és kék vitriol érdekes; ezeket az európai kontinensen gyakran római, ill. magyar vitriolnak nevezték, Nagy-Britanniában viszont fordítva. A mind rezet, mind vasat tartalmazó kékeszöld ásvány megnevezésére néha a „német vitriol" kifejezést alkalmazták. A magyar vitriol kereskedelmi áru volt; Boyle egy ismerősére hivatkozik, aki meglátogatta a magyarországi bányákat, és jelentős kereskedelmet bonyolított le magyar vitriollal (18b). Az anyag nem volt tiszta vas(II)-szulfát, mert a kalcinálás után kapott maradék, a caput mortuum vagy colcothar, azaz vas(III)-oxid nagyobb mennyiségű jó rezet, némi ezüstöt és nyomnyi aranyat tartalmazott. A vörös vas-oxidot gyógyászati célokra használták; többféle készítményt és tisztítási módot ír le Boyle (37a, 37b), jó minőségű Danzick vitriolt használva kiindulási anyagként, ha nincs mód magyar vagy Goslar-i anyag beszerzésére (37a). Később a legjobb magyar vitriol felhasználását javasolja, vagy ha az nem szerezhető be, a legjobb Danzick-it (37b). A körmöcbányai aranybányában talált nativ vas(II)-szulfátot smaragd vitriolnak (21b), azaz zöld vitriolnak hívták. Boyle tudta, hogy a vitriol fajtája hatással volt a colcothar-ra (26e). Boyle „kitűnő vérzéscsillapító szerének" készítéséhez magyar vitriolt, timsót és vitriolnyálkát (phlegmát) használt (49a). Magyarországon arzénvegyületeket is bányásztak, s ugyanabban a bányában sárga, vörös és fehér auripigmentumot (azaz As2S3-ot, AsS-ot és As20

3-ot) lehetett találni (30f). Hasonlóképpen, ugyanazon a bányán belül Körmöcbányán többféle színű vitriolt lehetett találni (41a). Boyle azt is tudta, hogy kősót bányásztak Magyarországon (41b) és a világ más részein és Magyarországon antimont is (32c, 32d). Gyógyászati célokra használt magyar anyagokat Bolus Tockaviensis néven hoztak kereskedelmi forgalomba (37c). Ásványvizek Róbert Boyle hosszú ideje érdeklődött ásványvizek vizsgálata iránt, és nagy tapasztalata volt e területen (42, 43); egyértelműen lépést tartott az európai közleményekkel ebben a tárgykörben. A hőforrásokról szólva hivatkozik egy nagyon kicsi, de igen érdekes tanulmányra, De admirandis Hungáriáé aquis-ra (5. ábra); a tanulmányból magából arra következtet, hogy annak szerzője nemes ember, Sáros megye kormányzója (21e)*. Boyle tárgyalta a budai és esztergomi hőforrásokat (21e, 21f). A Hungáriáé aquis bányákkal kapcsolatos információkat is tartalmaz (26f). Magyarország ásványvizei bonyolult összetételűek, elpárologtatáskor „vitriolt adnak, egy nem csak kötött, hanem elbomlott ásványt, amennyiben sós, kénes, fémes és földes részt tartalmaz (ez utóbbiról magam állapítottam meg, hogy nem tartozik a legegyszerűbb anyagok közé); mindegyik részt külön-külön is ki lehet mutatni" (46a). * A könyv szerzője, Wernher György életéről kevés az adat. Orvos volt. Eperjesen élt egy ideig, ahol magasabb közigazgatási tisztséget töltött be valóban, de nem volt Sáros megye kormányzója (főispánja). Később a bécsi udvari kamarában működött. (Sz. F.)