Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

„Most, a békeszerződés aláírása után az E.G.E.-nek első feladataként, memorandummal fordul a megfelelő helyre és kimutatja azt, hogy a földbirtokreform rendelet nem csak igazságtalan', de nem is szociális és tönkreteszi a mezőgazdaságot és ennek következményeként az ipart és kereskedelmet is. De kimutatja azt is, hogy a gazdaközönség nem ellensége egy megfelelő reformnak, ha igazságos ... A legnyomatékosabban hangoztatjuk, hogy mi soha nem politizálunk és politizálni eztán sem fogunk... Soha faji vagy osztályharcot nem hirdettünk és ezután sem fogjuk tenni. Mi a gazdák érdekeit és jogait kívánjuk védeni, ezzel pedig az ország érdekeit védjük. Mert az ország hasonló a fához: gyökere a mezőgazdaság, ágai az ipar, levelei a kereskedelem, ha a gyökér elpusztul, lehullanak a levelek és elszáradnak az ágak." (Erdélyi Gazda, 1920. 1. sz.) A lap az 1920. 8—9. számában a főszerkesztő Török Bálint — aki egyben az egylet titkára is volt — ismertette a lap célkitűzéseit és beosztását, jelzi, hogy az Erdélyi Gazda ekkor egyetlen mezőgazdasági szaklap Erdélyben: „A lap mezőgazdasággal foglalkozók érdekeit fogja képviselni a jövőben is, tekintet nélkül arra, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó egyén kis-, közép-, nagybirtokos, bérlő vagy gazdatiszt, szellemi vagy fizkai munkás." A szerkesztő felhívta a szerzők figyelmét, hogy közleményeiket „népies modorban de tudományos színvonalon" írják, közli azt is, hogy a lap beosztása a régi marad, az elején lesznek az „önálló eredeti cikkek", majd a „kisebb közlemények" következnek, a „Gazdasági levelek" a tagok tudósításait tartalmazza. Az „Irodalmi szemle" referál a külföld mezőgazdasági irodalmáról. A „Törvények és rendeletek" című rovat tartalmazza a gazdákat érintő törvényeket, rendelkezéseket. A lap hirdetéseket és reklámokat is tartalmazott rendszeresen. Az „Egy heti élet" az Erdélyi Gazdasági Egylet híreit közli. „Szövetkezés" címmel új rovat indult, a szövetkezetek közleményeit tartalmazza. A „Vegyes" rovatban a napi jellegű híreket közölték. Továbbá bejelentették a „Hangya" című melléklet megindulását a szövetkezetek központi lapjaként. A mezőgazdasági és közgazdasági kérdések mellett a lap rendszeresen foglalkozott a magyar nyelvű felsőoktatás kérdéseivel, már az első számból megtudjuk, hogy a kolozsvári gazdasági akadémián az 1919—1920-dik tanévben bevezették a kétnyelvű — román—magyar — oktatást a 123 magyar és 65 román hallgató részére, ezt a viszonylag kedvező oktatási formát szerette volna fenntartani az Erdélyi Gazdasági Egylet vezetője — sikertelenül. Ugyanitt olvashatunk egy kolozsvári „felekezetközi magyar egyetem" felállításának — akkor tárgyalás alatt lévő — és megvalósíthatónak látszó tervéről: „A felekezeti magyar egyetem fakultásai a tervezet szerint hat tudománykör tárgyait ölelik magukba: a theológiát, jog- és államtudományokat, az orvostudományokat, a matematikai és természettudományokat és a gazdasági és kereskedelmi tudományokat." A magyar egyetemmel kapcsolatos elképzelések nem valósultak meg, viszont a két világháború között az Erdélyi Gazdasági Egylet évenként rendezett a földművelők részére gazdatanfolyamokat. A sok érdekes, feldolgozatlan dokumentum anyagot tartalmazó folyóirat a harmincas években egyre népszerűbb lett a gazdák körében, példányszáma elérte az akkori körülmények között igen magasnak számító húszezret. Megemlítjük még, hogy a lap főmunkatársai között megtalálhatjuk Kós Károly nevét is. A lapnak 1936-tól 1937-ig Gazda volt a címe, szerkesztője ebben az időben Teleki Ádám volt. 1940 és 1944 között, mikor Észak-Erdély Magyarországhoz, Dél-Erdély pedig Romániához tartozott, az Erdélyi Gazdasági Egylet mü-