Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Nők részvétele a természettudományos egyesületek munkájában Magyarországon a XIX. sz. második felében

számú jegyet osztatnak ki." (10) Az évenként kiadott „munkálatokban" a részt vevők nevét, hivatalát, lakhelyét és tudományszakát közölték, így nyomonkövethető mennyire éltek nők azzal a lehetőséggel, hogy nem voltak kirekesztve a társaságból. Először az ötödik gyűlésen, Kolozsváron, találkozunk női résztvevőkkel. Nincsenek kiemelve a többi résztvevő közül. Hivatalukul „műkedvelő" szaknak „füvészet" van beírva. Ez az ő saját megnevezésük a maguk számára, mivel a gyűléseken az volt a szokás, hogy saját kezűleg jegyezték be magukat a résztvevők. Kezdetben az is előfordult, hogy a kinyomtatott listában valaki csak egy keresztnévvel vagy vezetéknévvel szerepelt, ha a rendezők csak azt tudták elolvasni. A gyűléseken megjelent hölgyek jó része kísérő volt. Látszik ez a hivatal megnevezéséből (magyar gazdasszony, földbirtokosnő, orvos neje, úrhölgy). Érdeklődési körük elsősorban földtan, gazdászat, természettan, növénytan. (11) 1869-ben Fiúméban volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése a legnépesebb és itt jelent meg a legtöbb hölgy is. őket ekkor külön listában sorolták fel, csak a nevüket közölték és nem törekedtek arra, hogy számukra foglalkozásokat és tudományszakokat találjanak ki. Közben az alapszabályokat is változtatták. (12) Ez is ezt tükrözi, hogy nők bármilyen számban is voltak ekkoriban jelen a vándorgyűléseken, passzív résztvevők voltak. „A nagygyűlés meghívott tagja gyanánt tekintetik az egyetemes orvos-gyógyszerész kar, valamint tagjai lehetnek mindazok, kik állásuk vagy hivataluknál fogva a természettudományok valamely ágával, továbbá régészettel, gazdászattal vagy műiparral tudományosan foglalkoznak vagy pedig ezek őszinte kedvelői. A közgyűléseken hölgyek is mindig szívesen látott vendégek." (13) Azon, hogy nők a gyűléseken tudósként nem vettek részt, persze nem lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon ekkoriban a nők középfokú képzése sem volt biztosítva, önálló, tudományhoz valamelyest kapcsolódó foglalkozásuk is csak az 1868-as Népoktatási törvény által lehetett. Ekkor szervezték meg az Állami Népiskolai Tanítónőképzőt, a polgári iskolai tanítónőket pedig csak 1873 után képeztek. (14) (Egyetemekre nők Magyarországon 1895től járhattak). Amint azonban képesítéssel rendelkező tanítónők megjelentek az iskolákban, megjelentek a vándorgyűléseken is. Éppen ezért az 1881-ben módosított alapszabály többé már nem tesz különbséget nemek szerint. A tagokról csak ennyi áll: „A vándorgyűlés tagja mindenki lehet aki az orvosi, természetes rokon tudományokat műveli vagy kedveli (férfi és nő) hogyha a 6.-fr-ban megállapított tagdíjat lefizeti." (15) A táblázatban 1886-tól megjelennek saját foglalkozással rendelkező nők, kevés kivétellel tanítók. Van közöttük néhány gyógyszertár tulajdonos is. Sorszám Év Város Taglétszám Nők száma Nők saját foglalkozással Női előadó I. 1841 Pest 269 _ (16) II. 1841 Pest 212 (17) III. 1842 Besztercebánya 187 (18)