Technikatörténeti szemle 15. (1985)

KÖNYVISMERTETÉS - Gajári István: Iratrestaurálás, iratvédelem (Szerk. Szekeres József)

Iratrestaurálás, iratvédelem. Szerk.: Szekeres József. Budapest, 1983. (Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció Füzetei 2.) Alig két esztendeje, hogy az MKE keretei között felújította tevékenységét a levéltárosok szakmai egyesülete a szakma elméleti, technikai és egyéb problémáinak megvitatására és koordinált megoldására. E munka hathatósságát segíti az a kiadványsorozat, amelyben a szekció évente megtartott klubnapjainak előadásait és hozzászólásait teszik közzé, s amelynek rövid időn belül most jelent meg 1982. és 1983. évi anyaga.* A két ülés közül a korábbinak témája a levéltárak — és általában a közgyűjtemények — talán legsúlyosabb gondja, az állományvédelem volt. A bevezető előadásban Dr. Borsa Iván felvázolja a levéltárakban lévő dokumentumok őrzésének technikai követelményeit, illetve azt, hogy mindezen előírásokból mi valósult meg a gyakorlatban. Miután az iratvédelem első és legfontosabb fázisa az őrzés, a valóság igen lehangoló e feltételek töredékes meglétében. Mindezekért az anyag természetes elhasználódása mellett számolnunk kell a rongálódás tényével, ami már az anyagok igen különböző fizikai jellemzői miatt is komoly és egyre növekvő problémát jelent. Albrecht Andrásné tömör, adatokban gazdag összefoglalást közöl az Országos Levéltár anyagvédelmi osztályának tevékenységéről. Dr. Szekeres József Budapest Főváros Levéltára újabb, 1973—1977 között kialakított és berendezett műhelyeinek megszervezését, technikai felszereltségét ismerteti, azon áldatlan fizikai körülményekkel együtt, amelyben az ország második legnagyobb levéltára anyagát őrzik. (Végül is e tényezők és az országos kapacitáshiány együttes megléte kényszerítette rá e levéltárat egy saját iratvédelmi műhelyrendszer létrehozására.) A hozzászólásban több javaslat szerepel a hazai iratvédelem különböző kérdéseire, a szakemberek képzésének, az elvi és gyakorlati támogatásoknak javítására, valamint egy iratvédelmi dokumentációs anyag összeállítására vonatkozóan, bemutatva ennek egy lehetőségeként a fővárosban bevezetésre kerülő adatlapokat. Dr. Szekeres József tájékoztatását egészíti ki a BFL három (könyvkötő, mikrofilmező és restaurátor) műhelyének felszereltségéről és az ott végzett munkáról szóló áttekintés a műhelyvezetők tollából, valamint Kalmár-Nagy Imre nyomdász hozzászólása is, aki egy szabadalmazott és számos helyen sikeresen alkalmazott olcsó síknyomási eljárást ír le. A BFL szervezetében kölün gyűjteményi osztály működik, amelynek — egyebek mellett — feladata a mikrofilmek archiválása is. C. Harrach Erzsébet és Sölch Frigyesné összefoglalója — nagyobb kutatható anyagmennyiség hiányában — egyelőre inkább az őrzés technikai tapasztalataival, ezen belül pedig különös hangsúllyal a tárolási körülmények megszervezésével foglalkozik. A sokszorosítás és filmezés az Országos Levéltár nagyobb apparátusában külön osztály feladata, amely osztály egyúttal a filmanyag archiválását is végzi, kutathatóságát biztosítva. (Éves mikrofilm-felvételezési kapacitásuk mintegy hatszorosa volt a BFL-ben végzettnek, s bár a kötet lezárása óta a fővárosi géppark egy újabb, AGFA-Cofex felvételezővel bővült, a különbség még most is számottevő.) Körmendi Lajos, e gyűjtemény vezetője felvázolja az általánosan elterjedt reprográfiai formák rendszerét, s ebben a környezetben ismerteti a * A levéltári könyvtárak és a levéltári kutatás. Szerk.: Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1983. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár Kiadványai.