Technikatörténeti szemle 15. (1985)
TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.
Kétségtelen, hogy az intézetnek rövid fennállása alatt sok küzdelemben volt része, mert kezdettől fogva nem kapta meg azt a támogatást, amelyet pedig megérdemelt volna. Igaz az is, hogy a kirobbant I. világháború a haditermelésre és a katonai célokra vette igénybe az ország erőforrásait, és a főhatóságot is elsősorban a háborús problémák foglalkoztatták. Ennek ellenére a kereskedelemügyi minisztérium megpróbált segíteni a bajokon, látván, hogy a felügyelete alá tartozó budafoki intézet és a Technológiai Iparmúzeum egyaránt csak tengődik és nem felel meg azoknak a várakozásoknak, melyeket vele szemben támasztottak. 1916 végén felkérte a Műegyetem Tanácsát, hogy jelöljön ki egy bizottságot az országos kísérletügy rendezése céljából, az Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet, valamint a Technológiai Iparmúzeum munkakörének helyes szétválasztására, a két intézmény feladatának körülhatárolására. A kiküldött bizottság elnöke Rejtő Sándor, előadója Bresztovszky Béla, tagjai pedig Czakó Adolf, Pfeifer Ignác, 'Sigmond Elek, Schimanek Emil és Zielinsky Szilárd voltak. A bizottság jelentésével részletesebben foglalkozunk, mert e kiváló szakemberek véleményének ismertetésével az országos ipari-technikai kísérletügy helyzetének szomorú képe rajzolódik ki. A két intézet elmaradott helyzetben volt, szervezetileg elválva egymástól, külön-külön tengődött mindegyikük. (13) Megállapította a bizottság, hogy „nyomatékosan hangsúlyozzuk azokat a nagy érdekeket, melyek egy Országos Anyagvizsgáló és Kísérleti Intézethez fűződnek, amelynek hiányát nemcsak a békének évtizedein át, de főleg a most folyó világháborúban a köz kárára nem egyszer élénken éreztük. Az 1911-ben elvileg megszervezett Országos Intézetnek legfontosabb osztályai mindezideig felállítva nincsenek és eddigi fölszerelése alig áll egyébből, mint a Technológiai Iparmúzeumból átvett kémiai, zsiradék- és bőripari, valamint papiros-, szövetcs drótvizsgáló kísérleti berendezésekből. ... Az Intézet mai berendezése oly szegényes és munkássága ennélfogva csak oly szűk körre terjedhet ki, hogy semmiképpen sem elégítheti ki az ország gazdasági fejlődésének és kulturális haladásának nagy követelményeit. Nézetünk szerint a bekövetkezendő békés idő munkáinak egyik legfontosabb, legsürgősebb előkészítése volna az Országos Intézetnek végleges megteremtése, az anyagvizsgáló osztályok felállítása és a meglévők közül főleg a textilvizsgálatnak kellő kifejlesztése." A stagnálás okát kutatva többek között leszögezték, hogy amikor 1911-ben felállították az intézetet „ahelyett azonban, hogy az Intézet osztályait az azoktól megkövetelt, mélyen szántó tudományos munkálkodásnak megfelelően berendezték és fölszerelték volna, — megszüntették az Iparmúzeumban a laboratóriumokat és azoknak szerény fölszerelésével látták el az Intézetnek: 1. chemiai analitikai, 2. zsiradék-, 3. illóolaj- és 4. anyagvizsgáló osztályait." A bajok átmeneti orvoslására is megpróbált a bizottság írt adni, amikor kimondta, hogy míg az Intézet a gyáripar és a nagykereskedelem érdekeit szolgálja, addig az Iparmúzeum a kisipar fejlesztését. Ezért azt javasolják, hogy adják vissza az Iparmúzeumnak a 1. bőr- és zsiradékipari kísérleti laboratórium berendezéseit; 2. engedjék meg, hogy az Iparmúzeum díjszabás szerint adhasson írásbeli véleményeket; 3. kössék ki viszont, hogy minősítő bizonyítványokat nem állíthat ki; végül 4. állapítassék meg az Iparmúzeum és az Anyagvizsgáló és Kísérleti Intézet munkaköre, hogy későbbi összeütközéseknek eleje vétessék. A javaslatok azonban a háborús években süket fülekre találtak, és — mint látni fogjuk — csak a 20-as évek elején oldódtak meg, a gazdasági viszonyoknak megfelelő legegyszerűbb módon, ugyanis egy intézetbe vonták össze az eddig életképtelennek bizonyult intézeteket.
