Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Iparkiállítások Magyarországon a XIX. sz. második felében, különös tekintettel az 1885-ös Országos Kiállításra

csak oly feltétellel, ha a magas kormány részéről is megfelelő támogatás nyújtatik" (14). Így végül is az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállítást az 1883. XII. tc.-kel törvénybe iktatták. Ennek szövegével kezdődik Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás Közleményei első száma (4. kép). Volt a kiállításnak német nyelvű újsága is (5. kép) (15.). A magyar változat inkább a rendezőknek, a német inkább a közönségnek és külföldre szólt. A törvénytervezet indoklásában Gr. Széchényi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter a kiállítás célját így jelöli meg: „A kiállítás, mely így 1885 tavaszán nyitandó meg, általános jellegét illetőleg szükségesnek tartom, hogy az nem kizárólag ipar kiállítás, hanem gazdasági és állatkiállításokkal, úgy nemkülönben közoktatási, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos legyen". A benyújtott költségvetési tervezetben a kiadások 1/3-át a főépület, a későbbi Iparcsarnok (6. kép) költségei jelentették, a bevételek felét a térdíjak és belépési díjak adták. A fennmaradó hiányt a főváros és az állam fedezte (16.). Az Iparcsarnok épülete Így tehát megkezdődhetett a tényleges szervezés. Létrehoztak egy országos bizottságot 61 taggal, melynek tagja lett hivatalból 1) elnök (a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára, dr. Matlekovics Sándor) 2) másodelnök (az Országos Iparegyesület elnöke, gr. Zichy Jenő) 3) Budapest főváros főpolgármestere (Ráth Károly) 4) az Országos Statisztikai Hivatal elnöke (Keleti Károly) 5) a fővárosi állami rendőrség főnöke 6) a kiállítási hivatal igazgatója és rajtuk kívül 55-en (17). Létrehoztak 14 vidéki bizottságot.